Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Petercsák Tivadar: Paraszti munkák az Északi-középhegység erdőiben

meltek.

9 A 20. század első évtizedeiben a nagy fakereskedő cégek gyakran megvásároltak az erdőtulajdonosoktól egy-egy területet, amelyről ők termeltették ki a fát. Pl. 1913-ban a gyöngyösi Barna Gábor Fiai Rt. kötött szerződést a fakitermelési jogra az egri érsekség solymosi erdészetével. A cég kisvasutat is épített a kitermelés helyétől Gyöngyösig. 1920-1930 között évente 8-10 ezer köbméter rönkfát és kb. 1000 vagon tűzifát vágtak ki.

10 A nagyarányú fakitermeléshez bőségesen rendelkezésre állt a munkaerő, hiszen a földrajzi-termelési viszonyok miatt az Északi-középhegység lakossága jelentős hányadának ez biztosította az év jó részében a munkalehetőséget. Minden kistájon belül volt néhány község, amelynek lakói - a füldművelésre alkalmas területek hiánya miatt - az erdőből éltek. A Börzsönyben Kemence és Bernecebaráti, a Mátrában Mátraszentimre, Szuhahuta és Gyöngyössolymos, a Bükkben Répáshuta, Bükkszentkereszt, Tardona, Mályinka, Nagyvisnyó, Dédestapolcsány, Bükkzsérc, a Zempléni-hegységben Háromhuta, Mogyoróska, Regéc, Baskó, a Hegyközben Kishuta, Nagyhuta, és Vágáshuta ilyen községek. Ezeken kívül azonban alkalmi munkaként a régió szinte minden településén kereseti lehetőséget adott a téli favágás és fuvarozás a falvak szegényparasztjainak és fogattal rendelkező gazdáinak egyaránt.

11 Pontos statisztikai adatok nem jelzik a fakitermeléssel és fuvarozással rendszeresen foglalkozók számát. A recens gyűjtések azonban arról győznek meg, hogy a szegény - földnélküli vagy 1-2 hold földdel rendelkező - réteg mellett még akár a 10-15 holdas gazdaságok férfiai is eljártak famunkára, hogy megkeressék a téli túzrevalót. A ló- és ökörfogattal rendelkező gazdáknak pedig a fafuvarozás biztosított pénzkeresetet a mezőgazdasági munkák szüneteiben. A nagy uradalmak kapitalisztikus erdőgazdálkodásának a hatására kialakult egy rendszeres erdőmunkával foglalkozó speciális munkásréteg, akik az erdőre tudták alapozni egzisztenciájukat. Vagyoni helyzetük alapján ezen belül két csoport különíthető el: a szegényebbekből kerültek ki az ölfavágók, vagy ölezők (Börzsöny), favágók, ölfavágók (Bükk) slogár (Répáshuta), illetve favágók, munkások, gyalogok, ölfavágók (sahovirtűn'-Zempléni-hegység), a tehetősebb állattartó gazdákból a fuvarosok, tengölösök (Börzsöny), furmano

к (bükki szlovákok).

12 Az időszaki erdőmunkások ősztől tavaszig dolgoztak az erdőben, nyáron pedig summásként jártak az alföldi uradalmakba. A két világháború közötti években még az is előfordult, hogy a bükki falvakból a bányákban dolgozók télen felmondtak a munkahelyükön és néhány hónapra elmentek favágónak.

13 Mádai Gyula adatai szerint 1950-től a Keletbükki Állami Erdőgazdaság 50%-ban állandó munkásokat, azaz egész évre szerződött dolgozókat alkalmaz, akik a fizetés mellett természetbeni juttatást (pl. földhasználat, állattartás, illetményfa) is kapnak.

14 Mind az állandó, mind az időszaki erdőmunkások tevékenysége rendszeres vándorlással is járt, amelynek irányát és kiterjedését a birtokosok, illetve erdőgazdaságok művelési terve és az egyes vállalkozó csoportok alkalmi megállapodásai szabták meg. Ennél azonban nem egyszerűen csak a munkaerőigény kielégítéséről van szó, hiszen az egyes kistájak kibocsátók és befogadók is a munkaerő-vándorlásban. A Zempléni-hegység favágói az uradalom távoli vidékein kívül más tájakra is elmentek dolgozni, óhutáról 9. BOROVSZKY Samu én. 246., 262. 10. LADÁNYI Miksa 1936. 121-122. 11. SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 84-86.; FÜLÖP Lajos 1978. 81-82.; PETERCSÁK Tivadar 1978. 8.; 1984. b. 483.; 1986. 131-132.; BAKÓ Ferenc 1977. 146.; Dél-Gömörben is a helyi társadalom minden rétege érdekelt volt az erdei munkákban. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 574.; Vö: a Bakony vidékéről HEGYI Imre 1978. 43-44. 12. PETERCSÁK Tivadar 1982-83. 387. 13. PETERCSÁK Tivadar 1989. 272.; DENIA 1062. Mádai Gyula kézirata 98-99. 14. DENIA (Debreceni Egyetem Néprajzi Intézet Adattára) 1062. Mádai Gyula kézirata 98. 370