Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

zsönytől Zemplénig, helyenként a Jászságban is köpű elnevezése járja, ami annak bizonyítéka, hogy ott korábban fatörzsből készült méhlakásokat használtak, amelynek az elnevezését ráruházták a méhkasokra. A köpű gyakran nem más, mint az erdőből a méhrajjal együtt hazahozott odvas fatörzs, a méhesfa kivágott megfelelő része, amelyben a méheket mézelni hagyják és tovább szaporítják (31-35., 40. kép). A Zempléni hegységben, a moldvai csángóknál a méhállományt ma is gyarapítják ilyen módon az erdőből hazahozott méhcsaládokkal. A köpű üregét véséssel, égetéssel formálják. A moldvaiak köpűkészítését Lange Th. 1776-ban leírva elmondja, hogy három - előzőleg kifúrt - köpűt helyeznek egymás fölé s úgy égetik ki. A köpüket nyáron az eső ellen kőlappal fedik le. A csángók szerint legmegfelelőbbek a fűz, a jegenye és a hársfa 35. kép. Odvas fából készített köpű. Ipolyvece, Nógrád megye. Palóc Múzeum gyűjteménye, Balassagyarmat 331