Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

36. kép. Díszített, egyházi jellegű felirattal készített köpű. Jászapáti, Jászság. H. Bathó Edit felv. köpűk. Szórványosan hazánk északi részén, a Bakonyban a köpűk emberformájuk vagy a röplyuk körül díszesen faragottak (36-38. kép). Az emberformájú, gyakran szenteket ábrázoló díszes köpűk német területről terjedtek el az Északi-Kárpátokban, ahol elsősorban a szlovák és az ottani német lakosság méheseit jellemzik. Valószínű, hogy a parasztméhészekhez csak a 18. sz. vége óta földesúri, polgári méhészek révén kerültek el. A néphit szerint az ilyen köpűben a méh jobban megmarad, betegség nem éri. A köpűk szenteket ábrázoló alakjai el is „magyarosodhatnak". Egyikre másikra Kossuth Lajos mellképét, az 1848-as évszámot faragták. 2. Erdélyben, a Dunántúl déli részén fakéregből (nyír, nyár, hárs, fenyő) készült, hengeralakú köpűk (bédós kas) is előfordulnak (39., 40., 41. A. kép), amelyek balkáni kultúrelemek. Fakéreg köpűket a rómaiak is használtak. Jellemzik Délnyugat-Európa hagyományos méhészetét, ahol használatuk a paratölgy (Quercus suber) elterjedésével 332