Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

11. kép. Debreceni mézeskalácsosok a hortobágyi vásáron. Déri Múzeum felv. iskolát, ahol a tanítás ingyenes volt s még 1805-ben is oktatták a méhészetet. Az iskola szervezetét, az oktatás anyagát sajnos nem ismerjük. Keszthelyen a gazdasági tanintézetben 1797-től, az erdészeti szakiskolákban a 19. század elejétől iktatták a tantárgyak közé a méhészkedést. A méhészkedés - amelyet a mezőgazdaság költészetének mondanak - a 19. század második felében hanyatlani kezd, mert a mézet mindinkább kiszorítja a cukor (nádméz, 1493). A viaszt a gyertyakészítésnél mellőzik és a mézeskalács-készítés is veszít jelentőségéből, noha a 19. sz. végén kb. 1600 mézeskalácsos dolgozott az országban. Ekkor még jelentős mézeskalácsipara volt több erdélyi, felvidéki városnak (Brassó, Torda, Kézdivásárhely, Kassa, Rozsnyó, Rimaszombat, Nyitra, Pozsony). Brassóból és Kézdivásárhelyről nagy mennyiségű mézeskalácsot szállítottak Moldvába és Havasalföldre. A 17-19. században Kassa mézeskalácsosainak készítményeit szekérszámra vitték Lengyelországba. A mézeskalácsosok sorában német mesterek is dolgoztak s hatottak erre az iparunkra. Az intenzív gazdálkodással a mezőket, réteket felszántják, a tarlókat hántják, az erdőket irtják, meggondolatlanul vegyszereznek, s ezzel a jó méhlegelők területe csökken. Újabban azonban főleg a méhészek önerejéből, ismét nagy gondot fordítanak a méhészkedésre. Magyarországnak ma mézből jelentékeny exportja van. Híres a magyar akácméz. Gödöllőn kutatóintézet működik, amely gyakorlatilag is elősegíti a méhészkedés fejlődését. Ennek érdekében már a múlt században igen sokat tettek a méhészegyesületek s a vándor tanítók. Az első méhészegyesületet a barcasági szászok alapították 1844-ben. Ezt követte a dél-magyarországi és a Békés megyei Méhész 315