Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál
Már a 18. század közepén ismert volt a magyar méhészek körében az angol Gedde John The English Apiary (1721) с. munkája, amely három kiadásban (1759,1768,1781) jelent meg magyar nyelven. Szathmáry Király György fordítása a német átültetés nyomán készült. Nagy hatása lehetett a magyar méhészek körében, mert Vannai István 1779-ben átdolgozta, a hazai viszonyokhoz alkalmazta, kiegészítette Szathmáry Király György fordítását. Vannai István így jellemzi - nyomtatásban meg nem jelent - munkáját: „Én ezen méhészkönyvemet igyekszem országunkban eleitül fogva bevett és mind ez ideig is, többire mindenütt gyakorlott szokáshoz, országunk természetihez, szöllő, hegyes, erdős, mező földeihez nem külömben a külömb-külömb féle idők járásához is alkalmaztatni." Méhész könyveink sorában nagy előrehaladást jelent Csáti Szabó György könyve (Magyarországi méhes gazda . . . Debrecen 1792). A szerző szakított a „babonák" világával s gazdag tapasztalatai révén gyakorlati tanácsokkal igyekszik elősegíteni méhészetünk fejlődését, megismertetni a méhek természetrajzát. Hasonló szellemű Toldy József Rövid oktatás a méhekkel való bánásról . . . (1789) с munkája. Magda Pál joggal írta 1819-ben, hogy „A méhtartásról nem tsak sokat olvasnak Magyarország lakosai, hanem irnak is." Méhészeink körében elterjedt, ismert lehetett a latin nyelv. 1800-ban Chabicsovszky György, 1814-ben Csaplovics János adja ki latinul írt méhészeti munkáját. 1792-ben GlosiusJ., 1802-ben FandlyJ. szlovák nyelven jelentetnek meg néprajzi szempontból is értékes könyveket. Ezeket követi 1817-ben Csaplovics János szlovák méhészeti tanácsadója, amely fordítása korábbi munkájának. Szerb nyelven 1810-ben Maksimovic A. írt méhészeti könyvet, amelyet a század második felében több román nyelvű munka egészít ki. Mindezek jelzik, hogy nemzetiségeink is igyekeznek a szakszerű méhészkedés útján járni. A szerzők bőven merítettek magyar forrásokból. Mária Terézia uralkodása idején (1740-1780), a 19. század elején hatósági intézkedésekkel, szakszerű útbaigazításokkal fejlesztik a méhészetet. Az 1770-ben létesített bécsi méhészeti szakiskolába magyarországi tanulókat toboroznak. 1771-ben az erdélyi gubernium értekezletre hívja össze a méhészeket s az 1770-es években már méhészeti felügyelő (Toldy József) működik hazánkban, aki körutakat téve előadásokat tart a méhek kezeléséről, a megyéket a korszerű méhészkedésre serkenti. A szarvasiakról tudjuk, hogy meg is fogadták tanácsait. Szarvason 1771-ben alapítottak méhészeti 314 És ha hibát valahol versemben látna, vagy ő-is Méhekkel bánván, többet-is ért'ni akar. Add' tudtára, hogy én Lantom már régi, 's meg-aggott. És múlatta tsupán téli üdőbe magát. Add' tudtára hogy én nem más Országnak, hanem tsak Írtam, mint vélek bánni Hazánkba szokás. Már, ha akármikor-is rósz, 's tolvaj Méhe kerülné Kertedet, és kasidat, róla te tenni tanúlly. Itt szükséges elébb Tolvajt ismerni, haraggal Jőn ez kasra, 's igen nagy tsapatokba, s korán. Színében feketés, mert a'melly Méhe tsupán tsak Mézet eszik, barnább a derekába, 's hasán. A kas élőt zinatol, 's nagy erővel megy be likánál. Húzzák ott egymást, és nagy haraggal ölik. Ezt látván fogj sárt, melly mindig marha ganéjbúl És hamuval gyengén meg-keveritve legyen. Vedd' kissebbre likát, tsak hogy egy Méhetske mehessen Kasba, erőt evvel nyújtani fogsz te neki.
