Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

8. kép. Észt erdei méhész a méhesfát és a raj odúját igazgatja. Észt Néprajzi Múzeum gyűjt. Tartu, Észtország. Linnus Ferdinand felv. aminek fennmaradásához hozzájárultak a geográfiai viszonyok. Tőzeg szavunk is régi török jövevényszó, de nem állapítható meg, hogy a honfoglalás előtt vagy után került-e a nyelvünkbe. A tárgytörténeti vizsgálatok inkább az előbbi feltevést támogatják. 5. §. Kelet-Európa méhészetének eddigi vizsgálatából az derült ki, hogy a méz és viasz felhasználása a finnugor népeknél már ősi kultúrperiódusukban ismeretes volt. A Középső-Volga és az Alsó-Káma - finnugorok által lakott - vidékéről az utazók (Ruysbroeck W., Fletcher D., Herberstein S.) a 13. század közepe óta, majd később a 16. században azt írják, hogy mézben bővelkedik. Az oroszok méhészetére következtethetünk a korábbi, 11. századi orosz krónikák adataiból. A Középső-Volga, az AlsóKáma vidékének növényföldrajzi (tűlevelű fák mellett a gazdag hárserdők) és éghajlati viszonyai azonban már az ezeket a feljegyzéseket megelőző messze múltban lehetővé tették a primitív méhészkedést. N. Sebestyén I. szerint nincs okunk kételkedni abban, hogy a finnugor ősnép a pre-indoeurópaiaktól tanulta el a méhvadászatot. Linnus 310