Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Pető Ernő: Az egri sajtó újraindulása (1944. dec.–1946. dec.)
A cikkek egy részében személyekre konkretizálták az ideológiát. Reakciósként állították az olvasó elé a feketepiac összes szereplőjét, hiszen magánérdeket szolgáltak, de megjelentek névvel is személyek: egyes politikusok, adócsaló magánzók, az államigazgatási végrehajtásban dolgozók és köztörvényes bűnözők. A nemzetgyűlési választások idejére, az ily módon kulminált ideológia a politikai szintjén is megtalálta tárgyát: a kisgazdapárti politikusokban, illetve - alacsony befolyásukból következően kevésbé hangsúlyos mértékben - a polgári pártok reprezentánsaiban. 1946-ra a viszony erősen elmérgesedett az Igazság és a helyi kisgazda vezetők között. Az Igazság hasábjain a tőke mint elvont fogalom mellé felzárkóztak a különböző politikai ellenfelek: a Kisgazdapárt jobboldala, a hivatalnokok, a „népbutító papok", sőt személytelen politikai tényezők is, mint a letűnt kurzus, a német nácizmus, illetve an blok a németek. Mivel magyarázható a paradox helyzet, a dichotómia a programideológia célkitűzései és az Igazság praxisa között? A különbség elsősorban magának a sajtónak a természetéből fakadt. Egy hetente kétszer megjelenő lap akkor időszerű, ha követi a napi politikai eseményeket és új információkkal szolgál azokról. A tőke és a munka közötti feszültséget külső tényezőkre terelték át, így azok ellenséggé váltak. A kizsákmányolók inkább virtuális veszélyként jelentek meg, a napi problémák, az aktuális politikai döntések, a politikai tényezőkkel való szembenállásba sodorták az Igazságot. Az Igazság politikai közvéleményformáló erő kívánt lenni. Minden egyéb funkciója ennek alárendelten jelentkezett. A mindennapi életben való eligazítása elsősorban az egri és megyei hatalmi szervek megismertetésében, működésük kritizálásában állt. A hétköznapi élet szférájában figyelmét az anomáliákra, a visszaélésekre irányította, ezeket ostorozta. Emellett pozitív példákkal is szolgált, jóllehet jóval kisebb számban. Felkarolt néhány ügyesnek tűnő ötletet (például, a zsírhiány enyhítésére szolgáló olajsajtolási lehetőségeket). Igaz rendszerint rövid cikkek formájában tudósítottak a közellátás helyzetéről, de ezek a közlések az adott élelmezési gondok idején pótolhatatlan, s így felbecsülhetetlen értékű hírforrások voltak. A társadalomhoz mindig a dialektikus materializmus módszerével közelítettek, pontosabban azzal a módszerrel, amit annak hittek. A marxista munkásmozgalom szemszögéből, vulgármaterialista módon ítélték meg a történelmi eseményeket, a társadalmi folyamatokat. Ezek az ítéletek többnyire a vezércikkekben szerepeltek, valamilyen napi kérdés hátterének a megvilágítására, az eseményből következő tanulság levonására szolgáltak. Néhány esetben hosszabb tudományos igényű írás közlésére is vállalkoztak. így sok olvasóhoz juttatták el az alapvető történelmi tényismereteket, bár a tanulmánynak szánt írások színvonaláról jobb, ha nem beszélünk. Az elméleti jellegű közlések igazságtartalma, ma már kifejezetten nevetségesnek tűnik, de már a kor helyi ismeretszintjén is az volt. 32 A lapban kulturális, szórakoztató jellegű írások is helyet kaptak, de ezeket nagyon mostohán kezelték. Egy-egy vers és néhány humorosnak szánt polemizáló írás tartozik ide. A költők között megtalálhatók a magyar líra klasszikusai csakúgy, mint a helyi tollforgatók, akiknek a művei az egyhúrú amatőrköltészet szintjén álltak. 1946-ban jelentkezett a „Kútágas Jani levelei" с rovat, hol gúnyos, álnépire ferdített „parasztos" stílusban polemizáltak az Egri Barázda „Kunhátas Jani levelei" с rovatával. Bár a Barázda cikkírója is rosszul használta a gúny és az irónia eszközeit, de az Igazság Kútágas Janija még hozzá képest is meghökkentő ormótlanságával és drasztikusságával tűnik fel. 32. Lásd pl.: az 1945. május 31-i vezércikkből: „a népi demokrácia nem születik meg kispolgári társadalomban, harcos szocializmus és ön- és céltudatos altruista közösség építheti csak ki." 290
