Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Pető Ernő: Az egri sajtó újraindulása (1944. dec.–1946. dec.)
a városban a feketepiac kihasználóiról cikkeztek. 1946-ban az infláció következtében tovább szigorodó megélhetési nehézségek foglalták el a legtöbb oldalt. A forint bevezetése után a forint védelmére irányuló intézkedésekről írtak. Ebben az évben nagyobb szerepet kapott a helyi közéleti és pártrendezvények ismertetése is, természetesen kiemelten a szociáldemokrata párté. Az indulást követő hónapokban kimért, indulatmentesebb stílusban íródtak a cikkek, egy-egy riport, vagy interjú hosszabb terjedelemben, több toldalékszóval jelent meg. Fokozatosan előtérbe kerültek az éles, frappírozott megfogalmazások, rövidültek a mondatok, személyesebb, sokszor személyeskedőbbé, időnként drasztikussá fokozódott a hangvétel. 31 Az Igazság fennállás során nem csak közvetíteni kívánta a politikai eseményeket, hanem nevelési, tanítási szándékkal következtetések levonására is vállalkozott. A lapnak a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által felügyelt szakaszában a nyilas-éra alatt negligált politikai erők összefogását képviselte. Antifasiszta indíttatásból, a szovjet hadsereg győzelmeit felszabadulásként és elvtársi segítségnyújtásként élték meg, és tudatosították. A legalapvetőbb közszolgálati funkciók ellátásának a megszervezését ünnepelték. Hosszú interjúkban mutatták be, széles körű riportázsokban dicsőítették a régi elit ellehetetlenülése következtében vezető pozícióba jutott embereket. Köztük azokat is, akikre fél év múlva már kígyót-békát kiabáltak. A szerkesztőség tagjainak személyéből, világnézetéből, néhányuk mozgalmi múltjából következett a lap szellemiségének két meghatározó vonása: a totális elhatárolódás a Horthy-rendszer egészétől, valamint a demokratikus változások szocialista irányba fordításának az igénye. Az utóbbiból következett a lap fokozatos szembefordulása a polgári értékekkel és eltávolodása az ezeket, ha mégoly részlegesen is, de képviselő politikai erőktől. A Horthy-rendszerrel szembeni elutasító álláspont folyamányaképp nem voltak képesek felmérni a földműves lakosság helyzetét, társadalmi igényeit. Parasztképüket a hűvös, távolságtartó, meg nem értésen alapuló viszonyulás miatt, a rejtett lenézés jellemezte. A földosztást társadalmi oldalról - a valóságnak megfelelően - az arisztokrácia hatalma megszüntetéseként értelmezték, de nem érzékelték, hogy ezzel sem politikai-társadalmi, sem gazdasági oldalról nem oldódott meg az agrárkérdés. Falusi riportjaikat nem a mezőgazdaság bemutatásának az igénye, hanem a letűnt falusi nobilitás megbélyegzésének a szándéka vezette. 1945 végére, 1946 elejére fontos, de mindig negatív szerepet kap a korszak első számú közellensége: a „reakciós". A reakciós a legváltozatosabb minőségekben, számtalan formában jelentkezett. A lap ideológiai alapon direkt kontinuitást tételezett a reakciós objektív társadalmi státusza, és az országot osztálymeghatározottságai miatt bűnös módon háborúba sodró bukott rezsim, haszonélvezői között. Rendszerint általános alanyként találkozhatunk a reakcióssal és jóval kisebb számban írtak a gyárosokról, tulajdonosokról, kereskedőkről. Bemutatásakor gyakran éltek az ismert marxista-ideológiai megközelítéssel, mely szerint a reakcióst mint osztályt, mint kizsákmányolót fogták fel, aki kibékíthetetlen ellentétben áll az elnyomottak osztályával. A reakciós természetében van az, hogy nem bír megváltozni, arra van alapozva, hogy az embereknek károkat okozzon, őket kizsákmányolja. A reakciós mindig magánérdekeket képvisel, soha nem a köz érdekét. Megjelent a megfelelő ideológiai visszacsatolás is: aki magánérdekeket képvisel, az reakciós. 31. A lap fennállása során három szakaszt lehetett elkülöníteni. Igaz nem beszélhetünk éles szakaszhatárokról, sokkal inkább fokozatos átmenetekről. Az első szakasz: 1944 decemberétől - 1945 májusáig, a második szakasz: 1945 májusától - 1945 novemberéig, a harmadik szakasz: 1945 novemberétől - 1947 februárjáig. 289
