Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Pető Ernő: Az egri sajtó újraindulása (1944. dec.–1946. dec.)

döntések nem Egerben születtek, így az Igazságnak mindenkor a végrehajtás helyeslésének a szerepe maradt. A lap által közölt hírek két részre oszthatók. Egyrészt a nemzetközi és az országos hírek eljuttatása az olvasókhoz, másrészt a lakókörnyezethez kapcsolódó hírek közlése. A nemzetközi események ismertetése rövidhírek, rövidebb tudósítások formájában történt. A híranyagban 1945-ben a diplomáciai életről szólók voltak döntő túlsúlyban, természetesen annak figyelembe vételével, hogy amíg a háború folyik, addig a hadijelentések az elsődlegesek. A diplomáciai események interpretálása a Szovjetunió pozitív szerepének kihangsúlyozásából állt, aki baráti módon, néha még saját érdekeivel szemben is, önzetlenül segíti a felszabadított országok talpraállását. Az 1946-os nemzetközi hírek három fő csoportba oszthatók: a párizsi békekonferenciával kapcsolatos; a szomszéd országokról szóló (döntően a csehszlovákiai magyar kisebbség üldözését megbélyegző) ; és a nyugat-európai parlamenti választásokkal foglalkozó hírekre. A párizsi békekonferenciával kapcsolatos anyagai a Szovjetunió önzetlen segítségét, az 1945-ös demokratikus változás a győztesek általi cezúraként való elismerését, és az azóta végbement demokratikus fejlődést hangsúlyozva, túlzott remények megvalósulási lehetőségét sugallták. A keserű valósággal szembesülve a szerkesztőség is csalódott, és érezhető bűntudattal magyarázkodásba kezdett. A szomszéd országokról szólva az eddig elnyomott népek természetéből ab ovó fakadó természetes együttműködési készséget hangsúlyozták, amely eddig a kizsákmányoló osztályok érdekellentétei miatt nem érvényesülhetett. Erős hangnemben bírálták a csehszlovákiai kisebbség elleni fellépést, azt az átkos polgári rendszer örökségének mondva, receptként a demokratizálást ajánlva. Nem érzékelték a paradoxont, hogy ezt az üldözést az általuk demokratikusnak tartott kommunisták aktív részvételével hajtották végre. A környező országok közül minden tekintetben követendő példának mutatták Jugoszláviát. A nyugat-európai események közül a marxista rokonpártok megerősödését emelték ki. A nyugati államok parlamenti erőviszonyaiból arra következtettek, hogy látható közelségbe került a szocializmus világszinten történő megvalósulása. A lap marxizáló felfogásából következett, hogy a háborúban győztes országok polgári politikusival szemben ambivalens álláspontot foglalt el. Előfordult, hogy ugyanaz a személy, a szövegkörnyezettől függően, egyszer mint a béke megszilárdításában komoly érdemeket szerzett államférfi, másszor mint népelnyomó kapitalista szerepelt. Az országos hírek 1945 első felében a nyilasok és a fasiszták által okozott károkról tudattak. Ekkor még az egyharmadot sem érte el a közéletről, a pártokról szóló hírek aránya. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány tevékenységéről az olvasók kevés, de annál dicsérőbb információt kaptak. Ez a hírszolgálat szervezetlenségével is magyarázható. A magyarországi információk mennyiségének az aránya 1945 nyarára, őszére változik meg. Ekkor a munkáspártok országépítő tevékenysége került nagy terjedelemben bemutatásra. A hírekben fokozatosan háttérbe szorult az FKGP. 1945 végén az új nemzetgyűlés tevékenységének a bemutatása volt előtérben, növekvő erővel támadva, az ekkor már részben reakciós vezetésűnek tekintett Kisgazdapártot. 1946-ra a pártesemények uralták a lapot. A belpolitikai helyzetet a baloldali szociáldemokraták nézőpontjából érzékeltették. A város életéről, és a vonzáskörzet eseményeiről széles körű képet igyekeztek nyújtani. A front elvonulása után az élet minél gyorsabb beindításának az igényéről, a hétköznapok normalizálódásáról tudósított a lap. 1945-ben a sanyarú életkörülmények közepette a gazdasági hírek, az élelmiszerellátás alakulása foglalta el a fő helyet. Ezen túl nyilasperekről, a Horthy-rendszer hivatalnokainak, kiszolgálóinak erkölcsi, és - többször - büntetőjogi felelősségre vonásáról tudósítottak nagyobb terjedelemben. Megszaporodtak a rendőrségi beszámolók is, a határban bandák garázdálkodásáról, 288