Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen

és É-i fal mellett, a 2. házban a K-i oldal mellett, a 4. házban a K-i és D-i oldal mentén elszenesedett gerenda maradványai kerültek elő. Ez a 2. háznál 3 m hosszúságban megmaradt, É-i vége villás volt, tehát ágasfa szerepét tölthette be, a 4. háznál közel 3, illetve 5 m hosszúságban maradt meg. Az L és a 4. háznál megfigyelhető, hogy a házak ÉK-i sarkában volt az edények helye, az épen talált edény a 2. háznál is ezt jelöli, bár az 5. ház bevágása a 2. ház É-i részét elpusztította. A vizsgált három ház mélysége és szerkezete alapján is egykorú. A 3. és 5. ház (9., 12. kép) - bár csak részlegesen van feltárva - szerkezetében is más képet mutat mint az 1., 2., 4. ház. A 3. házon kívül találtak 2 tűzhelyet, egyértelmű gerendanyomok, cölöplyuk nem került elő, felépítése feltehetően egyszerűbb lehetett. A kyjaticei kultúra időszakából kevés házat ismerünk. A bükkszentlászlói és a szilvásváradi házak publikálatlanok. A kultúra síkvidéki telepén, Sajószentpéteren négyszögletes alaprajzú, földbe mélyített túzhelyes gödörházat és gödörrendszereket tártak fel.

77 A felsőtárkányi 4. háznál rekonstruált (15. kép) ágasfás, szelemengerendás, paticsfalu építmény ennél fejlettebb technológiát, építészeti tudást tükröz.

78 5. A település állatcsontanyagának vizsgálata Bökönyi Sándor megvizsgálta a Felsőtárkány-várhegyi ásatások állatcsontanyagát. Megállapításai szerint az állattartásra itt sem hely, sem pedig alkalom nem volt. A telep állatcsontanyaga nem mutatja a korszak jellemző faunaképét, mert kicsi a háziasított állatok száma (arányuk 43,6%) a vadászott állatokéhoz (arányuk 56,4%) képest. Ilyen szempontból új kőkori szinten állónak, időlegesen használt refugiumnak tartotta a települést. Ugyanakkor kiemelte, hogy a háziló előfordulása és a vadállatfaunában az* őstulok ritkasága megkülönbözteti a neolitikumtól. Összehasonlította a Bükkszentlászló-nagysánci késő bronzkori kora vaskori település állatcsontanyagával, itt a kevés csontanyagban is óriási volt a háziállatok túlsúlya, így Bökönyi Sándor szerint ez állandóan lakott hely volt. Hasonlóképpen nagy a Szilvásvárad-töröksánci településnél is a háziállatok aránya, amit a szerző a telep nagy kiterjedésével, állattartásra elegendő hely meglétével magyaráz.

79 A felsőtárkányi leletanyag vizsgálata azt bizonyítja, hogy a földvár a Bükkszentlászlóhoz és a Szilvásváradihoz hasonló jelentőségű lehetett, hosszú időn keresztül (i. e. 10-8. sz.) állandóan lakott hely volt. 6. A késő bronzkori - kora vaskori sánc A neolitikum idején még csak a természetes védettségű magaslati helyet kereste a letelepedő szilmegi csoport népe, lakóhelyüket mesterségesen nem erősítették meg. Az ásató megfigyelései szerint, az 1., 2., 4. késő bronzkori ház építésének idején sincs nyoma az erődítésnek; a fekete kultúrréteg idején sem valószínű, mert ez a réteg vízszintes fekvésű, csak kis mértékben vastagszik meg a település széle felé. Ez esetleg kezdetleges sáncképzés vagy terasz lehetett. A települési terület szélén jelentősen megvastagszik, sáncot alkot a vöröses barna, köves késő bronzkori kora vaskori réteg (7. kép). Ez viszonylag nem magas, koronája a kőfal mögött váltakozó távolságban 1-2 mre van. A sánc csak ott hiányzik, ahol a helyenként 70°-os lejtők ezt feleslegessé tették, ÉK-n 70, DK-n pedig egy 35 m-es szakaszon. A sáncok hossza kb. 860-880 m (2., 3., 77. KEMENCZEI Tibor 1970. 26.; KEMENCZEI Tibor 1984. 40., 134., Abb. 15. 78. PÁRDUCZ Mihály 1970. 5. tábla. A késő bronzkori kora vaskori háztípusokkal, a felsőtárkányi és a bükkszentlászlói házak rekonstrukciós kísérleteivel egy későbbi cikkünkben foglalkozunk részletesebben. 79. BÖKÖNYI Sándor 1968. 289.; BÖKÖNYI Sándor 1974. 34., 360., Fig. 1/26. (Felsőtárkány), 389. (Óhuta-Nagysánc), 404. (Szilvásvárad-Töröksánc). 27