Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Horváth László: Az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás Kál községből az első világháború előtt (Heves megyei kivándorlás I.)

esetben is, ha a helyi hatóságok a számtalan kivándorlási űrlapot és adatlapot lelkiismeretesen kitöltötték, s 1908-tól kezdve a népmozgalmi statisztikai anyaggal együtt egy borítékban minden hó 8-án beterjesztették a statisztikai hivatalhoz, még abban az esetben is, ha ezt az adathalmazt az országos Statisztikai Hivatal precízen kezelte, s idővel pontosan, helyesen tette közzé, mert eleve nem szerepelhetett benne az országosan sok ezer szökevény, hamis vagy régi, esetleg más nevére kiállított útlevéllel távozó, az önálló útlevélre nem jogosult gyermekek, a nem lakóhelyükön útlevelet váltók, viszont duplán vagy triplán is szerepelnek az ún. vándormadarak, az „öreg amerikások", kik életük során többször is megtették a nagy utat. Kál község esetében három fő forrásra támaszkodva megpróbálom minél pontosabban megközelíteni a valós kivándorlók létszámát. A három forrás közül a legfontosabb, s minden bizonnyal a leghitelesebb is, a községben vezetett „Kivándorlási czélból útlevelet nyert községbeli lakosok nyilvántartása" és a „Külföldről visszavándorló egyének községi nyilvántartása. "

35 Ezek az adatfelvételek csonkaságukban is egyedülállóak Heves megyében, s bár a kivándorló lakosokat csak 1904 decemberétől lehetett nyomonkövetni 1909 februárjáig, a visszavándorlókat a 30-as évek végéig precízen és pontosan vezették. A kivándorlóknak nemcsak a nevük válik ismertté, de útlevelük száma, a nem, a foglalkozás és az életkor is, valamint az útirány, családtag útitársak száma, a tényleges távozás és az esetleges visszavándorlás dátuma. A visszavándorlók esetében pedig a név, nem, életkor mellett a külföldi foglalkozás, a kivándorlás éve és a visszavándorlás útiránya is jelzett, amellett, hogy a vele jött családtagokat is feljegyzik. Fontos forrás emellett az Alispáni jelentés korszakot érintő valamennyi évfolyama, hisz a kérdés súlyánál fogva, állandóan és egyre növekvő terjedelemben számol be a kivándorlás rohamos terjedéséről, s harmadikként a korabeli sajtót említem, mely talán először kondítja meg a vészharangot, s főleg a Hevesvármegyei Hírlap, káli levelezője révén, sok esetben naprakész, színes hírekkel szolgál. 1901-ben tehát mindössze 3 egyén hagyta el a községet, de a hazaérkező levelek, s különösen a haza küldözgetett megtakarított pénz csábítja a többieket is Amerikába. 1902-ben már Heves vármegye is hivatalos a Kivándorlási Kongresszusra, mely országrészi kongresszusként a kivándorlásban leginkább érintett vármegyéket fogná össze, de munkája az aktagyártás mellett leginkább abban merült ki, hogy a közigazgatási tisztviselő kart, „mely nemes hivatásánál fogva folytonosan és közvetlenül érintkezik a néppel ... a kivándorlás okainak K1PUHATOLÁSÁRA" szólítja fel.

36 Közben Heves vármegye két járásában, az egri és a pétervásári járásokban, a kivándorlás kezdett ijesztő méreteket ölteni. Az alispán már 1902. január 31-én kétségbeesett rendeletet bocsát ki e két járás főbíróihoz a mozgalom meggátlására. A kivándorolni szándékozók visszatartására legfőbb eszközként „ . . . hivatkozzanak hazafiságukra"

37-ajánlja. Ám a kivándorlás rohamosan terjed. „Hiába kongresszusoznak, hiába tanácskoznak, hogy a kivándorlás terjedését megakadályozzák. A nép - csudálatosképpen - nem lakik jól a nagyurak észleleteiből. Még a törvényből sem. Míg az országházban a paragrafusokat faragják, az istenadta nép a vándorbotot faragcsálja. Mert hát nagy szó az éhség!. . . És az a legmegdöbbentőbb a dologban, hogy míg régebben a tótok és más szegényebb nemzetiségűek hagyták itt az országot, újabban már a színmagyar lakosság költözik ki. Szomorú példa erre a vármegyénk is. Káli levelezőnk írja, hogy nemrégiben egy tíz tagból álló csapat indult útnak Amerika felé. Egy ugyan meggondolta a dolgot és Bécsből 35. HML. Kál község iratai V-242/a/38. 4. sz. 36. HML. Alisp. ir. IV-404/a/72. 1902/2028. sz. 37. HML. Alisp. ir. IV-404/a/71. 1902/252. sz. 6. fol. 263