Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Bujdosné Papp Györgyi: Az egri katolikus legényegylet története 1860–1990.
annak munkájában. Nevezetesen KOLPING csak az iparos fiatalokkal akarta működtetni a társaságot, ezért őt tekinthetjük a legényegylet létrehozójának, bár a fentiekből is kitűnik, az alapokat mások rakták le. Miért az iparos ifjakat választotta? Azért, mert a polgári társadalomban ez a rendkívül fontos réteg szorult leginkább segítségre. Ismerte, belülről látta az iparosok problémáit és helyzetüknek megfelelően tudta körvonalazni célkitűzésüket, programjukat. Fontosnak tartotta, hogy az egylet a tagoknak szilárd erkölcsi kapaszkodót nyújtson. így erősödjön vallásos érzésük, a munka után tudjanak művelődni, szórakozni, szakmájukban mélyebb ismeretekre tegyenek szert, és mások segítségére is módjuk legyen. Legelőször egy helyiségre volt szükség, ahová eljárhattak a tagok, s az egylet élén álló pap segítségével ezeket az elképzeléseket megvalósíthassák. A végső cél az volt, hogy a társulatba járó fiatalokból jóravaló polgárok váljanak, akik jó keresztények és iparosok is egyben. KOLPING szerint a jóravaló polgár családi körben nevelkedik. Sok iparos legény azonban saját családjától távol élt, ezért a családi fészket az egylettel kívánták helyettesíteni. A tagok előadásokat hallgattak, olvastak, énekeltek, színdarabokat adtak elő. Támogatták azon tagjaikat, akik önhibájukon kívül szegénysorsra jutottak, és azokat akik betegek lettek. Az egylet Elberfeldben jól működött. Amikor KOLPING 1849 tavaszán Kölnbe került, ott is társulatba hívta a helyi iparos ifjúságot. Meggyőződése volt, hogy ez a fajta egyleti élet máshol is kitűnően működhet, ezért felhívásban fordult Németország és Ausztria felé, hogy ott is alakuljanak legényegyletek. A cél érdekében apostoli útra kelt, és ennek eredményeként 1845-66 között gombamódra szaporodtak el ezek az egyesületek Németországban, Bajorországban, Poroszországban, Ausztriában, de az elsők között magyar területeken is alakultak ilyen egyletek. Angliában, Olaszországban, Franciaországban nem terjedtek el, de az Európán túli területekre pl.: Afrikába, Ázsiába, Amerikába eljuttatták azok az emberek, akik hazájukban legényegyleti tagok voltak, és kivándoroltak az említett kontinensekre. Jelentős elterjedésről azonban nem beszélhetünk. KOLPING 1865. december 4-én bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minél többen megismerhessék, és csatlakozzanak a legényegyleti nagy családba. Kölnben a minorita templomban helyezték végső nyugalomba, ahol Szt. József oltára előtt ma is megtalálható a sírja. Munkája elismeréseként először 1929-ben SCHULTE Köln bíboros érseke próbált adatokat gyűjteni boldoggá avatásának megindítására. 7 Később, 1932-ben már az egész német püspöki kar indított mozgalmat ezen cél érdekében, de szintén sikertelenül. 8 Vélhetően az újabb kezdeményezéseket siker fogja koronázni, 1991 októberében a boldoggá avatási szertartáson. IV. A legényegyletek elterjedése Magyarországon Magyarországon osztrák közvetítéssel ismerhették meg a legényegyleti életet. Ausztriában 1852 nyarán járt KOLPING, s az ő hatására Bécsben dr. GRUSCHA vezetésével egylet is alakult. A budai és pesti német lapok azonnal tudósítottak az eseményről és ismertették a társaság alapszabályát és célját. Megemlítették azt is, hogy jó lenne követni ezt a mintát. Magyar nyelven 1853-ban a Relegio с újság így írt: „Hiszen már az Árpádok és a vegyes házból való királyok korában igen szépen virágoz7. Egri Egyházmegyei Közlöny 1929. 5. sz. 8. Egri Egyházmegyei Közlöny 1932. 10. sz. 237
