Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

B. Hellebrandt Magdolna: Heves megye kelta kori régészeti leletei

Tál. (33. kép 3.) Sötétszürke, pereme duzzadtan kihajlik, vállán egy, hasán két vonal húzódik. A tál belsejében két-két körbefutó párhuzamos között sűrűn vonalazott díszítésű. A párhuzamosok éles szerszámmal készültek, a karcolások, a kis rövid vonalak puhább eszközzel (33. kép 3a.). Lándzsahegy. (33. kép 5.) Vas, jó megtartású. Köpűje rövid. H: 35,8 cm. Az edényektől külön hozták a múzeumba. A 33. kép 1. tál párhuzamát megtaláljuk Muhi 41. sír 3. mellékletében,

117 korai típus. Hasonló még Tokodról

118 és Auból,

119 valamint szlovák területről

120 ismert. A 33. kép 2. fazék analógiája Kistokaj 24. sír 3. melléklete,

121 ilyen még a tótmegyeri.

122 A 33. kép 3. tál párhuzama a váci 39. sír 2. melléklete,

123 analógiája még egy tokodi darab.

124 A tál belsejében levő vonalazott díszítésre analógia egy besenyőtelki tál, ahol sokkal ritkábban és plasztikus megvalósításban láthatjuk ugyanilyen vonalközökben a függőlegeseket.

125 Urna nyakán láthatunk még ilyen díszítést vízszintes vonalközökben egy Bucany-ban talált darabon.

126 A 33. kép 4. urna analógiája Kistokaj 27. sír 4.,

127 hasonló forma Tótmegyeren került elő.

128 A 33. kép 5. lándzsahegy rövid köpűjű, olyan mint a kishomoki,

129 a sopron-bécsidombi,

130 a felsőmérai

131 darab. Korai típus,

132 mint ahogy az egész lelet is az, a LT B

2-re tehető. Pétervására-Akasztódomb. A leletanyag a Dl V-ben van. Hólyagos karperec. (31. kép 5.) Bronz, három részből áll. A kör alakú karperec fele sima, kerek átmetszetű bronz, a másik fele két részből áll, két-két hólyagos negyedrészből, melyek az egyik szárhoz karmantyúsan záródnak, a másik szárhoz szegeccsel, a két-két hólyag egymáshoz szintén szegeccsel kapcsolódott, mert a szegecslyuk látszik, mindkét végén kettő-kettő. Átm.:8,2 cm. Bocsi József ajándékozta a múzeumnak 1955ben. 1956-ban Galván Károly járt a helyszínen,

133 jelentése szerint pár darab kis cserép figyelhető meg a felszínen. A karperec hasonló a Hunyady által közölthöz,

134 de nem azonos. Már csak azért sem lehet, mert ez a darab a leltárkönyvi bejegyzés szerint csak 1955-ben került a múzeumba, és lelőhelye is ismert. Hunyady a LT C-re datálta. 117. Corpus, LXXX. t. 8. 118. HORVÁTH, I. 1979. 23. t. 7. 22/11. lelőhely. 119. SCHWAPP ACH, F. 1975. XX. 2. 120. BÚJNA, J.-ROMSAUER, P. 1983. I. t. 10.; Hasonlók kerültek elő Dubníkban, lásd BÚJNA, J. 1989. XXV. A. 15., B. 3., XXVI. 9., 10. 121. Corpus, LXXIV. kép 11. 122. PAULÍK, J.-ZACHAR, L. 1975. 27. tábla 1. 123. Corpus, 39. sír 2. Vác, XXXVIII. tábla 5. 124. HORVÁTH, I. 1979. 23. tábla 14. 125. Besenyőtelek, 25. kép 3. 126. BÚJNA, J. 1991. 191. 127. Corpus, Kistokaj 27. sír 4. LXXV. tábla 14. 128. PAULÍK, J.-ZACHAR, L. 1975. 27. tábla 1. 129. HUNYADY, I. 1944. 8. kép 11., 14. 130. HUNYADY, I. 1942. L. tábla 2. 131. HUNYADY, I. 1942. 7. kép 6., 10. 132. Ibid. 119. oldalon foglalkozik a kérdéssel. 133. MNMA. 96. E. II. 134. HUNYADY, I. 1942. XXXI. tábla 4. 100