Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Mesterházy Károly: A Felső-Tisza-vidéki ötvösműhely és a honfoglalás kori emlékek időrendje

Györffy György érvei három fő jelenségre irányultak. „E leletanyagjellemző melléklete a mohamedán kereskedelemre valló dirhem, a kalandozásokban való részvételt bizonyító nyugati érme, és a szaszanida stílusú fémművesség terméke, a tarsolylemez."

85 Ami a dirhemeket illeti, fő elterjedési területük a Felső-Tisza-vidéke. Beregszászról településről (1), Bodrogvécsről (2), Hajdúdorogról (1), Karos I—II (3-3), Kenézlő 14. sírból (5), Kenézlő 45. sírból (1), Kisdobráról (9), Kistokajból (1), Papról (1), Sárospatakról (18) összesen 45 darab került elő. De e 11 lelőhelyen kívül a Tisza mentén Szeged-Királyhalmon (1), Szolnok-Strázsahalomról (1), Tiszasülyről (1), KecskemétOrgoványról (1), a Kisalföld északi felén pedig Galgócról (1), Szilaspusztáról (1), és Tardoskeddről (1) van további hét lelőhelyről hét darab dirhem. A Kárpát-medence középső sávjában É-D-i irányban Perséről (1), Egerből az Álmagyar és Répástető lelőhelyekről (l-l) és Popinciből (1) négy lelőhelyről újabb négy dirhemet tartunk számon. A Dunántúlon viszont csak 1 lelőhelyen, Szomódon találtak dirhemet.

86 Ezt az elterjedést Bálint Csanád és Kovács László is Szőke Béla nyomán magyarázza, miszerint „E jelenség nyilvánvalóan az említett rétegek (Bálint szerint népcsoport) kereskedelmi és műveltségi érdeklődésének irányával kapcsolatos."

87 A legkorábbi veretek Karosról valók (Al-Musztain kalifa 862-66-os pénze), de ugyanott 905/906-os veret is volt. Karos II. 7. sírban 893/94, és az 51. sír 898/99-es verettél következik a sorban, amely Papon 902/903-as verettél folytatódik. A dirhemek beáramlása a Kárpát-medencébe egészen a 920-as évekig folyamatos marad. így valószínűleg igaza van Kovács Lászlónak, hogy „a jelenleg ismert sírok mindegyikét 910 után keltezhetjük, tehát a honfoglalás előtti és körüli évekhez semmi közük sincsen."

88 Ez természetesen azt jelzi, hogy a honfoglalás után a besenyőkkel való ellenséges viszony enyhült, s a kereskedelmi kapcsolatok a kelettel hamarosan helyreálltak. A legkésőbbi veretek a 920-as évek elejéről valók, mint a szolnok-strázsahalmi sír pénze (920/21), vagy a szomódi (923/24). A dirhemekkel keltezett sírok, ill. lelőhelyek szinte kivétel nélkül az első nemzedékhez tartoznak. Itt van különös jelentősége az életkoradatoknak. Nyilvánvaló, hogy Kistokajon, Tardoskedden és Papon, ahol kisgyerekek sírjában volt a dirhem, e sírok már a második nemzedékhez tartozhattak, akik a Kárpát-medencében születtek. Ezek a lelőhelyek mégis az első nemzedékhez kapcsolhatók, mert a gyermekek szüleiktől, legközelebbi hozzátartozóiktól, a közösségben élőktől kaphatták a ruhadíszül szolgáló pénzeket. Mindezek figyelembevételével (a bizonytalan popinci és telepről származó beregszászi dirhemet leszámítva) az első nemzedékhez tartozó lelőhelyek számát 15-tel növelhetjük, azaz számuk 69. A Felső-Tisza-vidékén megtelepült népesség aktívan részt vett a nyugat-európai kalandozásokban is. Ezt bizonyítják a sírokban talált pénzek. Míg azonban a szamanida dirhemek - néhány kivételtől eltekintve - 900 utáni veretek, a nyugati pénzek jelentős része 9. századi. A 9. századi pénzek keltező értékét az szabja meg, hogy volt-e a sírban későbbi érem vagy sem. Ha egész sor pénz volt a sírban, akkor nyilvánvaló, hogy a legkésőbbi veretet kell figyelembe venni. A 9. századi nyugati pénzeket tartalmazó sírok közül 5 esetben volt későbbi is (Veréb, Kiskunfélegyháza, Bashalom 1.13. sír, Tiszanána, Orosháza-Pusztaszenttornya),

89 négy esetben csak 9. századi pénzt találtak (Tiszaeszlár-Újtelep 2. sír, Sóshartyán-Hosszútető, Deszk-Ambrus J. földje, Rád 15/1956. 85. GYÖRFFY György 1958/59. 122.; 1985. 238. 86. KOVÁCS László 1989. No. 27,, No. 50-52., No. 97., No. 116-118., No. 141-45., No. 147., No. 148-56., No. 197., No. 266., No. 266., No. 283-300., No. 8., No. 368., No. 401., No. 123., No. 88., No. 362-63., No. 372., No. 269., No. 79., No. 80., No. 277., No. 369-70., 133. 87. SZŐKE Béla 1962. 59.; KOVÁCS László 1989. 133.; BÁLINT Csanád 1980b. 286. 88. KOVÁCS László 1989. No. 116. No. 117., No. 226., No. 1083., No. 1058., 127., 125. 89. KOVÁCS László 1989. No. 417-18. No. 158-60., No. 375-76., No. 388-89., No. 257. 243