Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kiss Péter: Gyűjtemények és múzeumok Egerben 1951-ig. IV.
Kassuba Domokos a következőképpen indokolja Pyrker döntését a vármegyei tisztújítások körüli pártharcokra utalva: „Különösen a képtár új palotája volt kitéve a rongálásnak és beszennyezésnek: az éjjeli dobzódók serege mintha csak azt akarta volna kimutatni, minő durva tud lenni, ha akar. Pyrker végtére is megunta az örökös javítást és tisztogatást és a palota elejét díszes vasráccsal bekerítette, a közbeeső keskeny tért pedig virágos kertté alakította. Mikor a rács készen volt, az ellenzék vezető urai a városi közgyűlésen roppant zajt ütöttek „a város területének" ilyetén önhatalmú elfoglalása és birtoklása" miatt, és Pyrker személyét sértő kifakadások közt követelték, hogy a tanács hányassa el onnan a kerítést. A higgadtabbak emlékezték a gyűlölködőket Pyrker jó szándékára, a város iránti bőkezűségére és arra is, hogy sohasem kívánt semmit ingyen a várostól. Hosszú küzdelem után végre abban állapodtak meg, hogy menjen Pyrkerhez egy küldöttség s vonja kérdőre, mi jogon foglalta el a kérdéses területet. Mikor a küldöttség vezetője, Rózsa Károly városi bíró, a gyűlés kívánságát előadta, Pyrker - mondják - elfordult és könnyezett; azután leültette a küldöttséget, maga pedig az asztalhoz ment, jókora papírtekercset vett elő fiókjából s kiterjesztette a küldöttség előtt; egy hatalmas kaszárnya kész terve volt. „Beláthatják - így szólt -, hogy a mi a képtár falával napról napra történt, nem lehetett már tovább tűrnöm; hasztalan kértem a tanácsot, kérésemnek nem volt semmi sikere; nem segíthettem hát a bajon másképp, mint azzal a rácsos kertecskével; azt hittem, inkább örülnek rajta, mert hiszen szép is és senkinek sincs útjában; meg aztán nem is kívántam ingyen. Nézzék e rajzot: Eger szegény, azt gondoltam, ez a kaszárnya is majd csak hajt neki valami kis hasznot. De hát a város számára nem kell tőlem az uraknak semmi, s azok után, miket tegnap is mondtak rólam, attól lehet tartanom, hogy ezzel az ajánlatommal is elutasítanának. Nem lesz rá alkalmok. Mindeddig nem tudtak, nem is akartak megérteni; ezután sem értenének meg; pedig szép álmaim voltak Egerről. Most már öreg is, beteg is vagyok, pihenni vágyom; jobb hát, hadd legyen vége köztünk mindennek." A kandallóban felcsapott a láng. Pyrker lehanyatlott zsöllyéjébe és sírt. A küldöttség leverten távozott és szomorúan adta hírül, hogy Eger egy kaszárnyával szegényebb lett. Nemcsak egy kaszárnyával." 22 Ez tehát a képtár elajándékozásának története a hagyomány szerint. Ezzel magyarázza a felajánlást a képtár történetének eddigi legrészletesebb feldolgozása is. Bakó Ferenc ehhez hasonlóan indokol: „A város azonban az épület miatt kicsinyesen perbe fogta az érseket", aki ezért ajándékozta el gyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak. Végső soron ugyanebben jelöli meg az eladományozás okát a Szépművészeti Múzeum történetének első ötven évét tárgyaló monográfia is. Ez az argumentáció azonban két okból is elfogadhatatlan: elsősorban azért, mert a kerítés csak 1845-ben készült, amikor a képtárat már elszállították Pestre, másrészt pedig azért, mert azzal a céllal készítették, hogy az épület előtt „a szekerek helyet ne foglalhassanak". 23 Pécsi István újabban e történet következő verzióját tárja elénk: „A köz javáért is tevékenykedő férfiú ezt a hatalmas vagyont felkínálta a megyeszékhely számára. Azt is ígérte, hogy megfelelő otthont - pontosan palotát - építtet ennek a kincsnek. A városatyák ismét igazolták hagyományos szellemszegénységükkel társult szűkmarkúságukat, ugyanis élénken tiltakoztak az ellen, hogy vállalják a fenntartás költségeit. Csoda-e, ha a sértett nagyúr sem maradt adós a válasszal: 1836-ban mindent átadott az akkori Nemzeti Múzeumnak". Ez az érvelés azonban szintén nem akceptálható, mert ez ideig egyetlen olyan adat sem került elő, amely ezt támasztaná alá, vagy e magyarázat helyt22. A ciszterci rend egri kath. fögymnásiumának értesítője az 1894-95. iskolai évről. Eger, 1895. 89. 23. DERCSÊNYI Dezső-VOIT Pál 1972. 502. 695
