Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Lengyel László: A treatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben

Általánosan tudott az a felismerés, hogy a középkortól kezdődően történeti kapcsolat van a színház és a keresztény ünnepi liturgia között. Az európai színház őse a templomi liturgikus játék. De nemcsak a színház köszönheti kialakulását a liturgia változásainak, hanem a barokk szakrális művészet is sok ponton támaszkodott színpadias hatásokra. Többek között fontos szerepe volt a kor színjátszásában az érzelmek gesztusokkal, mozdulatokkal történő lejelzésének, s ez nagy mértékben hatott a barokk képzőművészet kifejezésformáira. Ily módon kívánta szemléletessé tenni a hívek számára a szentírás hittételeit, igazságait, történeteit. A mimézis misztériumát segítségül hívva, a valóság illúzióját keltve, a szent események részesévé szándékozta tenni a szemlélőt, feloldva a reális és irreális közötti határokat, összemosva a valóságot és a látszatot. Ellentmondásos kettősség valósult meg a theatrum sacrum típusú alkotásoknál. Egyrészt „megépített látomásként" jelent meg a mű, egy sor allegorikus jelentéssel telítve, másrészt megdöbbentően pontos megfigyeléseket rögzítő, szenzuális hatásokkal és realisztikus formákkal valósult meg mindez. Az általában keretül szolgáló architektonikus konstrukciók építészeti elemeinek hangsúlyos voltában pedig megvalósult a dekorációk szimbolikája.

13 Theatrum sacrum típusúnak tartunk minden olyan alkotást, mely e fent említett kettősséget magában hordozva, szerkesztési elveiben színpadias kifejezésformákat alkalmaz. Nemcsak a hagyományos értelemben vett műtárgyakat (oltárépítményeket, szobrokat, festményeket stb.), hanem egy-egy gondosan megszerkesztett bűnbánati körmenetet, ünnepséget, temetést is theatrum sacrum típusú alkotásnak kell tartanunk.

14 A tág értelemben vett szent színház fogalmához soroljuk a tridentinumot követő barokk hitélet számos megnyilvánulási formáját. így az egyházi év nagy ünnepeihez, jeles napjaihoz kapcsolódó nagyheti passiójátékokat, karácsonyibetlehemes játékokat, búcsújárásokat, szenttéavatásokat, translatiókat, iskoladráma előadásokat és mindenféle kultuszceremóniákat. De szakrális rétegei miatt nem függetlenek a szent színháztól az uralkodói triumfusok, a koronázások, a menyegzők, a 13. TINTELNOT, H. 1939. 270-274. 14. Ilyennek kell tartanunk azt a többnapos ünnepségsorozatot, melyet 1754-ben Egerben rendeztek az új püspöki főiskola megnyitójára Barkóczy Ferenc irányításával. Az ünnepség díszes felvonulásból, lakomából, istentiszteletből, szónoklatokkal tarkított díszebédből, népünnepélyből és esti díszkivilágításból állt. Külön figyelmet érdemel az az alkalmi emblematikus képegyüttes, mely a régi székesegyház szentélyében volt felállítva baldachin alatt. A korabeli leírás szerint az egyházmegye, s az egri püspöki főiskola védőszentjének, Szt. János apostolnak képét az alábbi „szymbolicus rajzok veszik körül": Az első fészekből kirepülni akaró sast ábrázol. A sas, mely az egri egyházmegyének symboluma, csak egyik szárnyát tudja kiterjeszteni. Pedig mint a felírás magyarázza: Non sufficit una. Nem elég az egri egyházmegyének sem, hogy világi elöljárók vannak az egri papnevelő intézetben. A theológiai tanítást is egyházmegyei papoknak kell végezni: a sasnak mind a két szárnyát ki kell terjeszteni. A második rajz szerint a sas kirepül, kicsiny fészkét a nagy, szabad természettel cseréli fel. Parvuque pudet latuisse cubili. Az egri theológiának is eddig idegen helyen, a jezsuita collegium kicsiny termében kellett szégyenkeznie. A harmadik rajz szerint a sas vészes zivatarban ég felé röpül: non pavet ad murmur. Az új tanterv megalkotója sosem ijedt meg a kicsinykedők akadékoskodásaitól. A negyedik rajz szerint a sas merészen a napba mereszti szemét. Ad te sunt oculi mei, mondja a felírás. Minden veszély között Istenbe veti bizalmát az új főiskola megnyitója is. Az ötödik rajz szerint a sas vízből nagy halat törekszik kihúzni: Eximam aut mergar. Plasticusabban nem lehetett volna Barkóczy egyéniségét jelképes beszédbe öltöztetni. Az ünnepség részletes leírását lásd BOZSIK Pál 1910. 113-114. 589