Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Lengyel László: A treatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben

keresztelők és a temetési szertartások, de még a lovagi tornák sem.

15 Az allegorikus gondolkodás teljes ismeretében szerkesztett és a műfajok sajátos szintézisét mutató spektákulumokról, a budai jezsuiták kapcsán, Schoen Arnold találó véleményét idézzük: „A szinte mozgó színpadszerú egyes alakokon túlmenően és eltekintve az esztendőnként meg-megújuló karácsonyi betlehemi jászol, nagyheti szentsír, áldozócsütörtöki mennybemenetel és úrnapi sátoros oltárok mindig új hatásra törekvő scenariumaitól, templomukban többször állítottak alkalmi színpadot, illetőleg színszerűen megrögzített jelenetet, ún. theatrum sacrumot, amelynek a szobrászat és festészet segítségével megalkotott cselekvénye talmi architektúrában valamely szent történetet ábrázolt. Pozzo atya által kipróbált alkalmas spectaculumot, hogy nagy terjedelmű változatossággal, kulisszaszerű beállításával és pazarló kivilágításával vallásos káprázatba merítse a hívő szemlélőt."

16 Mai szóhasználattal élve, a szent színházat a médiák mixelésevel alakították műfajok, művészeti ágak szintézisévé. A theatrum sacrumok a barokk „Gesamtkunstwerk" látványos testetöltései. A theatrum sacrum fogalmat e tanulmányban háromféle értelemben, s három jelenség megjelölésére alkalmazzuk: 1. Olyan színházi hatásokkal is élő liturgikus vagy liturgiával összefüggő XVIIXVIII. századi körmenetek, ünnepségek, látványosságok, rendezvények megjelölésére, amelyeknek kellékei, tartozékai, eszközei között műalkotásokat is találunk. 2. Olyan színpadszerűen komponált művészeti alkotásokra, ahol alkotóik; a) Mesterségesen hoznak létre teret azért, hogy abba azután figurákat helyezzenek el, s a színházi kulisszák, festett hátterek, vagy más illuzionisztikus eszközök használatával arra törekedjenek, hogy a térbe helyezett figurák helyzete a hatás érdekében minél valóságosabb legyen. b) Egy eseménysort a hasonló módon megkomponált térben több jelenetre bontva, mintegy a színházhoz hasonló narratív módon megjelenítsen. 3. Végül olyan barokk kori kifejezetten színházi produkciókra, amelyek alapgondolata érintkezett a liturgiával, s amellyel összefüggésben műalkotások pl. színházi díszlet és jelmeztervek egykorú másolatai maradtak fenn. A theatrum sacrumok megjelenési formái A különféle ünnepek teátrális formáiról és a művészeti alkotásoknak az ünnepeken betöltött szerepéről alkothatunk fogalmat Gonzaga Szt. Alajos és Kosztka Szt. Szaniszló szentté avatásának megemlékezései kapcsán. A budai és az egri jezsuiták 1727ben szinte egy időben és hasonló módon ünnepelték a szentté avatást. Budán „Szt. Alajos liliomokkal és Szt. Szaniszló fehér és vörös rózsákkal körülkerített alakjai körmenetben állványra helyezve körülhordattak, a szent mise alatt pedig a főoltárra helyeztet15. Az architektúra mint monumentális dekoráció jelent meg a drezdai Zwinger esetében, mely egy korábbi favázas alkalmi építmény helyén épült, azzal a rendeltetéssel, hogy egy hatalmas, lovagi tornák tartására alkalmas udvart dekoratív háttérként övezzen. „Kőből készült díszletnek épült ..." KELÉNYI György 1985. 243. A magyarországi barokk építészetnek kevés olyan emlékét ismerjük, mely közel áll a theatrum sacrumokhoz. Egészen kivételesnek kell tartanunk a pápai Eszterházy-kastély kápolnájának térkiképzését. Az 1753-ban Franz Anton Pilgram tervei alapján kialakított kápolna grófi oratóriumának könyöklőpárkányos ablakából, mint a világi színházak páholyaiból volt módja megtekinteni az Eszterházy családnak a kápolna terében játszódó istentiszteletek theatrum sacrumát. VOIT Pál 1982. 246. 183-184. kép. 16. SCHOEN Arnold 1930. 14. 590