Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

A szénégetés termelékenységére csak közvetett adatokból következtethetünk. Paládi-Kovács Attila számításai szerint egy átlagosnak vehető 50 m

3-es miiéből kb. 60 mázsa szenet nyernek. Egy szénégető napi munkateljesítménye akár két mázsa faszén is lehetett. Ez 1900-ban fél napra 50-60 krajcárt jelentett, amikor a szénakaszálók napszámbére 40 krajcár körül volt. A zempléni szénégetők az 1930-as években 5-6 pengőt kaptak egy mázsa szénért, s ez a korabeli ár- és bérviszonyok között igen jó napi keresetnek számított. Répáshután 1980-ban a fiatalabb szénégetők havonta 100 mázsa, az idősebbek 70-80 mázsa szenet tudtak - folyamatos munkával - kiégetni. Napi teljesítményük tehát 3-4 mázsa szén volt, amit egy-egy segítőtárssal, esetenként a feleségük bevonásával teljesítettek. A napi keresetük -110 Ft/q - mellett 330-440 Ft-ot is elért.

139 A saját részre égető szenesek a faszenet is maguk értékesítették, illetve fuvarosoknak adták el, akik vitték az Alföldre árusítani. A XX. század első harmadában még sok faszenet igényeltek a cséplőgépekhez, a malmokban, darálókban és a kovácsok. A városokban a kalaposok, szabók mellett a háztartások is zsákszámra vették a vasalószenet.

140 Felsőtárkányban volt néhány fuvaros, akik a szénégetőktől felvásárolt faszén árusításával foglalkoztak. Egy szekérre 17-18 mázsa zsákolt faszén is került, amelyet mázsa- vagy zsákszámra, kisebb háztartásokban kilónként értékesítettek. A mátrai szénégetők gyöngyösi szénárusításáról már a XVIII. századi jegyzőkönyvek is említést tesznek.

141 A Gyöngyössolymos felől a városba vezető utat Tótok útjának hívták, mert erre jöttek be lovas szekereikkel a szlovák szenesek. „Szenet vegyenek! Szenet vegyenek!" kiabálással hívták fel magukra a figyelmet a város utcáin. A XIX. század elején az ispotályon túl engedélyezték részükre az árusítást, az 1950-es években pedig a Tüzép sarkánál álltak meg szekereikkel, és a városiak oda mentek vásárolni. A mátrai szenesek Gyöngyösön kívül eljártak még a Jászságba (Jászberény, Jászárokszállás vidéke), valamint Nógrád megyébe. Az itteni szlovák falvakban „Uhl'c kúpt'e! Uhl'e kúpt'e!" szavakkal kínálták portékájukat. Az alföldi falvakban gyakran cserélték terményre a faszenet a malmok, darálók tulajdonosaival, amit otthon feléltek, illetve értékesítettek. Egy mázsa búzáért, árpáért két mázsa faszenet adtak, a kukoricára viszont egy-egy arányban cserélték.

142 Az Alföldön megszokott látvány volt a mályinkaiak, felsőtárkányiak, répáshutaiak, cserépfalusiak szenes kocsija. Miskolc, Mezőkövesd, Eger mellett eljártak a Jászságba, de még Kecskemétet, Debrecent és Nyíregyházát is felkeresték.

143 A faszenet a bükkiek rendszerint pénzért árulták, de inflációs években a malmokban, olaj ütőkben közvetlenül lisztre, olajra is cserélték. A Zempléni-hegység faszénégetői a Hernád-völgy és a Hegyalja falvain, városain túl eljutottak a Bodrogközbe és a Tiszántúlra, Nyíregyháza környékére (Kisvárda, Kemecse, Kék stb.) is. A legtöbb szenet nyáron, cséplések idején szállították a faszénnel működő cséplőgépekhez. A két világháború közötti években a malmok 5-6 pengőt fizettek egy mázsa faszénért. A piacokon és a házaknál ettől drágábban árulták a 139. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 102-103., PETERCSÁK Tivadar 1984a. 86-87. 140. PETERCSÁK Tivadar 1986a. 235. Vö.: KÓS Károly 1978. 70., Vasil LATTÁ 1958. 617. 141. HML Gyvkj. V-101/a. 7. k. 785-787. 142. PETERCSÁK Tivadar 1984b. 492-493., Egri Néprajzi Adattár 2979-87. A Lápos vidéki szénégetők a közvetlen szénértékesítésnél egy mázsa búzáért adtak egy mázsa szenet. KÓS Károly 1978. 70. 143. PETERCSÁK Tivadar 1986b. 133-134., Vö.: LAJOS Árpád 1956. 22., VIGA Gyula 1986. 85. 530