Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

vasalószenet. A második világháborút követő infláció idején a malmokba szállítók lisztben, olajban kapták meg a szén árát, és ebből vásároltak odahaza fát a következő égetéshez.

144 Összegzés A középkortól adatolható szénégető mesterség Észak-Magyarországon a XVII. században bontakozott ki a Gömör megyei vashámorok közelében. A XVIII. század második felében alapított bükki vasolvasztók, a vasgyártás a gyenge földművelési adottságú bükki magyar és szlovák falvakban is fellendítette a faszénégetést. A történeti és recens adatok szerint a bükki és zempléni szénégetők a felvidéki (gömöri, szepesi) szlovák és magyar szénégetőktől tanulták a mesterséget. A középkorban Magyarországon a vaskohászat egyik legfontosabb régiója Észak-Borsod, illetve Gömör és Szepes volt, ami indokolja a szénégetés fontosságát ezeken a tájakon.

145 A Bükk vidékére a gömöri magyarok, szlovákok, a Zempléni-hegységbe viszont a mániának nevezett mecenzéfi németek közvetítették a szénégetés ismereteit és szakszókincsét.

146 A Bükk és a Zempléni-hegység területén kizárólagos alulról begyújtós boksák - amelyet az erdészeti szakirodalom „tót szenítési mód"-nak nevez - is a mai Kelet-Szlovákia felé mutatnak. A Mátrában használatos felülről begyújtós technológia német eredetre utal. Ennek településtörténeti háttere még tisztázatlan. K. Csilléry Klára kutatásaiból annyi megállapítható, hogy a mátrai hutákat a XVIII. század végén nyugat-szlovákiai, morvaországi és sziléziai telepesekkel népesítették be.

147 Mivel a faszénégetésnek Csehországban is a felülről begyújtós módszere volt az általános, feltételezhető a mátrai hagyományok e területről való származása. Az Északi-középhegység területén megfigyelhető terminológiai sokszínűség azonban további problémákat vet fel. Míg a bükki és a zempléni szénégetők a német eredetű mile, mila kifejezést alkalmazzák a boksára, addig a mátrai szlovákoknál a bana elnevezés ismert. A szénégetés terminológiájának további elemzése tisztázhatja az eredet és a kapcsolatok részleteit. A szakirodalom ismeretében megállapíthatjuk, hogy a szénégetés hagyományos terminológiája és eszközkészlete az egész Kárpát-medencében megközelítően egységes, de Erdélyben általában nagyobb méretű boksákat raknak, mint az egykori FelsőMagyarországon. Az észak-magyarországi régióban a vaskohászat és az uradalmi gazdálkodás igényeihez igazodó szénégetés a domináns, de a XIX-XX. század fordulójától jelentős az alföldi területek felé irányuló szénkereskedelem. Ez utóbbi a faszénnel működő malmok, darálók, cséplőgépek, mesteremberek és a vasalószén révén a háztartások igényeit elégítette ki. A szénkereskedelem a tűzifa-kereskedelemnél nagyobb körzetet ölelt fel, s hagyományaiban a közvetlen termékcsere nyomait is fellelhetjük. A többi erdei mesterséggel összehasonlítva kitűnik, hogy a faszénégetéshez nagyobb szakértelem kellett, mint pl. a favágáshoz. Ugyanakkor az állandó lekötöttség és a nehezebb munkakörülmények komolyabb jövedelmet biztosítottak a szénégetőknek. A szénégetés jövedelmezősége meghaladta a legtöbb erdei és mezei foglalkozásét, de a szénégetésből nem lehetett meggazdagodni, és művelői nem emelkedtek falujuk legmódosabb gazdái, illetve az iparosok, vállalkozók közé. 144. PETERCSÁK Tivadar 1981. 58-59., 1982. 391-392. 145. Vö.: HECKENAST Gusztáv 1968. 151., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 99. 146. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 99. 147. K. CSILLÉRY Klára 1955. 356. 531