Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

21. kép. Szénégető fabódéja. Ózd, Petercsák Tivadar felv. 1989. keskeny bejáratot tüzeléskor fahasábokkal vagy szekéroldallal zárják le. A kunyhó olyan magas, hogy egy felnőtt ember kényelmesen felállhat benne. A fekvőhelyeket száraz harasztból a védett oldalak mentén körben a földön alakítják ki.

131 Újabban az erdészet komolyabb bódét vagy lakókocsit biztosít az alkalmazásban álló szénégetőknek. A távolabb dolgozó szénégetők hetekig nem mentek haza. Ennivalójukat a magukkal vitt élelemből és az erdőn található nyersanyagokból maguk főzték. Az asszonyok a távolságtól függően hetente egyszer vagy kétszer vittek főtt ételt a férfiaknak. Az utóbbi években a bükki szénégetők a falu közelében dolgoznak, s autóbusszal vagy a fiatalok motorkerékpárral járnak haza éjszakára. Csak a begyújtás után és az utolsó egy-két nap alszanak a boksánál. A két világháború közötti években a répáshutai szénégetők az alábbi nyersanyagokat vitték magukkal: kenyér (hieb), szalonna (slanina), hagyma, krumpli, bab (fazola), száraz tészta (lebenc), laksa, (lokse), bobájka, gúnárnyak (lisztből és krumpliból gyúrt hosszúkás tészta), túró, előre elkészített rántás. Nagyon kevés edényt használtak az erdőn. A régi cserépedények után a bogrács, serpenyő, kis tál volt a gyakori. Az ételt a főzőedényből fogyasztották. Mindenki magát kosztolta, csak a családtagok és közeli 131. BAKÓ Ferenc 1968. 73-76., PETERCSÁK Tivadar 1984a. 92., 1984b. 490. A székelyvarsági szénégető kaliba, az alföldi pásztorok hegyes tetejű nádkunyhói, vagy a dunaszekcsői pásztorkunyhók mind megfelelői és változatai ennek a típusnak. A kerek kunyhó széles körben ismert lehetett a Kárpát-medencében, hiszen Máramarosban és a Garam mentén is alkalmazták. L.: TAGÁN Galimdzsán 1943. 52-53., ECSEDI István 1912. 164-165., KOVÁCH Aladár 1912. 238., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 79. 527