Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

22. kép. Szénrakó bak. Répáshuta. Petercsák Tivadar felv. 1981. rokonok főztek együtt. Az 1940-es évektől alumínium evőeszközöket használnak, azelőtt maguk faragta kanállal ettek. Az étkezések rendje a munkához igazodott. Reggel 6-8 óra között volt afristik. Akinek volt, szalonnát evett vagy krumplit, kenyeret pirított parázson. Paprikás krumplit is főztek reggelire. Déltájban ebédeltek, rendszerint főtt ételt. A két világháború közötti években a leggyakoribb a rántott leves, lebbencsleves, krumplileves, a túrós és mákos bobájka, illetve gúnárnyak volt Répáshután. A gombákat sokféleképpen elkészítve fogyasztották. Májusi gomba a pocadovka, ami a nagy tányérgombával (pasdrak) együtt levesnek és paprikásan megsütve is jó. A tinóra, a keserűgomba (horkine) és a galambgomba (holubka) parázson megsütve nagyon finom. Megsózzák és nyársra húzott szalonnával meg is csurgatják. Madarakból is főztek levest, a hurokkal fogott őzek húsát pedig elosztották egymás között. A víz mellett gyakran fogyasztották a megcsapolt fák édeskés nedvét: a jávorfa nedve javorova voda, a nyírfáé brezova voda, a juharé klenova voda. Az életszínvonal emelkedésével és az étkezési szokások átalakulásával a szénégetők táplálkozása is módosult az utóbbi évtizedekre. 1981 nyarán egy fiatal répáshutai szénégető heti étrendje az alábbiakból állt. A reggeli és uzsonna nyers vagy sült szalonna, paprika, paradicsom, hagyma. Az ebéd az előző napi vacsora maradéka, amit reggel hoz ki magával és megmelegít. A vacsora mindig meleg étel, s hacsak teheti, otthon fogyasztja el. Az ebéd és vacsora napi részletezés szerint: hétfő - ebéd: húsleves, sütemény, szalonna vacsora: habart bableves 528