Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

is eljártak, a kishutái Szenes Bacsó Miklós pedig 1928-ban a zempléni hegyekben égető bükkzsérciektől tanulta meg a mesterséget.

47 A regéci Onda Ferenc Szabolcs megyébe is eljárt szenet égetni.

48 A kazáriak a Mátrából jött szlovák szénégetőkre emlékeznek, akik még az 1940-es évek második felében is égettek a falu határában.

49 A mályinkaiak az 1970-es években a Bükkon kívül Aggtelek és Zádor, de még a dunántúli Dobogókő vidékére is eljutottak.

50 A szénégetők migrációja általánosnak tekinthető a Kárpát-medencében. A gömöri szénégetők az év nagyobbik részét idegen földön töltötték, és eljártak a szomszédos borsodi, tornai határokba is.

51 Az erdélyi Lápos vidék Gereblye nevű szénégető települését felvidékiek alapították a múlt század végén. Származásukat a családnevek többsége is alátámasztja. Bejárták Erdély, sőt Románia nagyobb részét. Többek között Székely varságon is sokszor dolgoztak.

52 A zempléni Sznyinhámor (Hámry pri Snine) híres szlovák szénégetői ismertek voltak Kelet-Szlovákia minden hegyi falujában Szvidnyiktől az Uh folyóig.

53 A szénégetést a mályinkaiak komoly ipari munkának tartják, és öntudatosan emlegetik. Mihály Lajos szénégető szerint „Ölfát vágni lehet akárkinek, de szenet csak az tud égetni, akinek ehhe tudalom van. Mer ha nem ért hozzá, elégetyi a fát hamunak."

54 A répáshutaiak is az egyik legnehezebben elsajátítható munkának tartják a szénégetést. A férfiak rendszerint egyaránt értettek a szén- és mészégetéshez, és mindig ahhoz fogtak, amivel jobban lehetett keresni. Az is befolyásolta, hogy a szénégetést egész évben folytathatták, a mészégetést viszont télen szüneteltették. A répáshutaiak szerint a szénégetés a mészégetéstől könnyebb, de piszkosabb munka és állandóbb lekötöttséget, nagyobb odafigyelést kíván.

55 A Zempléni-hegységben jóval kevesebben foglalkoztak faszénégetéssel, mint a favágással, mert az előbbihez nagyobb hozzáértés kellett.

56 A szénégetés volumene településenként és koronként változó és számszerűleg nehezen meghatározható. 1871-ben a Diósgyőr-alsóhámori erdőgondnokság területén 24 szénégető dolgozott,

57 de pontos származási helyüket nem ismerjük. A Gömör megyeihez hasonló adatokkal a századforduló éveiből (megközelítően 1000 szénégető)

58 az Északi-középhegységre vonatkozóan nem rendelkezünk. A két világháború közötti évtizedekben Mátraszentimrén 30-40 szenes (uhlár) dolgozott rendszeresen az érseki uradalom erdőiben, Felsőtárkányban pedig 15-20 család égetett faszenet eladásra.

59 1970-es évektől jó nyugat-európai piaca van a faszénnek, így pl. 1980-ban Répáshután 24 fő égetett faszenet, nyolcan pedig csomagolással foglalkoztak. Ekkor a szénégetők fele 35 év alatti, a többiek 60-70 év körüliek.

60 46. PETERCSÁK Tivadar 1984a. 82. 47. Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-108. 48. Saját gyűjtés, 1980. 49. BALÁZS Géza 1982. 16. 50. NÉMETH Marietta 1980. 4. 51. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 78. 52. KOS Károly 1978. 64-72. 53. Vasil LATTÁ 1958. 597. 54. LAJOS Árpád 1956. 22. 55. PETERCSÁK Tivadar 1984a. 82. 56. PETERCSÁK Tivadar 1981. 56. Ugyanez a vélemény Kelet-Szlovákiában (Vasil LATTÁ 1958. 597.) és a Garam vidékén (Horehronie 1969. 341.) 57. VIGA Gyula 1985. 347. 58. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 76. 59. PETERCSÁK Tivadar 1984b. 490., 1986b. 133. 60. PETERCSÁK Tivadar 1984a. 82. Kadlicsek János répáshutai erdészetvezető szíves közlése. 503