Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon
A szénégetés legnagyobbrészt bérmunkában történt az uradalmi és állami erdőgazdaságok igényeihez igazodva. A múlt századi szénégető bérekről Gömör megyei adatok tájékoztatnak. 1867-ben aszerint, hogy a szénfát milyen messziről kellett a szénégető helyhez szállítani, a munkáltatók 8-10 krajcárt fizettek egy mérő szénért. 61 A murányi uradalom az 1900-as évek elején 38-50 fillérrel számolta egy mérő (1/3 m 3 ) faszén munkabérét. 62 A XX. század első felében a Zempléni-hegységben és a Bükkben mázsánként fizették a szénégetőket. 1980-ban a répáshutai erdészet területén égetőknekakik az erdészet alkalmazásában álltak - leszállítva biztosították a fát, zsákokba csomagolva vették át a faszenet, és súly szerint kapták a fizetést. 63 A részes szénégetésnek is vannak hagyományai vidékünkön. A Zempléni-hegységben a népi emlékezet szerint a szén egyharmada jutott a szénégetőnek, a többit át kellett adni a fát biztosító uradalomnak. 64 A mályinkaiaknak régebben nem jövedelmezett sokat az ún. kincstári szénégetés, mégis a falu 70-80%-a ezt csinálta. Ezt részes szénégetésnek is nevezték, mert az erdészet „tisztítási erdőt adott részibe". A kivágandó fa egynegyedét kellett megfizetni, majd az erdészet vette meg a faszenet a szénégetőktől. A kincstári erdészet általában alacsonyabban szabta meg a faszén árát, ezért gyakran maguk a szénégetők értékesítették. 65 A mátrai hutások felében is égettek a mátraaljai gazdáknak. 66 Felsőtárkányban, Répáshután, Tardonán és a zempléni Regécen általános volt a vásárolt fából értékesítésre történő szénégetés. Répáshután a második világháború előtt az erdészet sokszor fával fizette a favágókat, akik szénné égetve értékesítették. A regéci Onda Ferenc a két világháború között nagyban foglalkozott a szénégetéssel, széneladással. A Károlyi-uradalomtól és falubeliektől felvásárolt fából egy kassai vállalkozó részére égette a faszenet regéci, baskói és háromhutai szénégetőkkel. Regéci és fónyi fuvarosokkal szállíttatta a zsákokba csomagolt szenet Kassára. Az erdőjoggal vagy saját erdővel rendelkező gazdák a gödrös, nehezen megközelíthető helyekről nem a fát szállították ki, hanem helyben szénné égették és úgy értékesítették. Egerbocson a közbirtokosság együtt égetett szenet, majd a zsákolt faszenet erdőjog alapján osztották szét. A gazdák ezt hordták a kovácsnak, amikor valamilyen munkát végzett számukra. A két világháború közötti években gyakori volt, hogy a fakereskedők, vállalkozók uradalmaktól és közbirtokosságoktól az erdő tarvágásának a jogát vették meg, és részben (a nehezen megközelíthető helyekről) vagy teljesen szénné égették. 67 A kovácsok saját célra történő szénégetése a XX. század közepéig élő gyakorlat. A kovácsvágási szájhagyomány szerint a falu első lakója egy kovácsmester volt, aki saját szükségletre égette a szenet. A bodonyi gazdák vagy maguk vagy szénégetők alkalmazásával égettek kovácsszenet, és zsákokban a padláson tárolva használták. Egy baksa szén 5-6 évre is elegendő volt. A szénégetők munkaszervezetének két típusa alakult ki Észak-Magyarországon. Általánosabb a családi vállalkozás. Többnyire apa és fiai dolgoztak együtt, s a gyerekek így tanulták meg a mesterséget. Mályinkán az asszonyok is kivették részüket az égetés61. HUNFALVY János (Szerk.) 1867. 251. 62. BOROVSZKY Samu é. n. (Gömör) 226. 63. PETERCSÁK Tivadar 1984a. 82. 64. JÓSVAI Gizella 1976. 169. 65. NÉMETH Marietta 1980. 4-5. 66. PETERCSÁK Tivadar 1984b. 490. 67. Vö.: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 76. A rossz helyen fekvő erdőrész szénné égetése általános jelenség a Kárpát-medencében. L.: a Lápos vidékén (KÓS Károly 1978. 70.), a Felső-Garam mentén (Horehronie 340.) 504
