Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Petercsák Tivadar: Szénégetés Észak-Magyarországon

A XX. század első felében a szabók, kalaposok mellett még sok háztartásban volt szükség a vasalószénre. Az 1940-es évekig nagy keletje volt a faszénnek a darálómalmokban, olajütőkben, kovácsműhelyekben és a faszenes cséplőgépek üzemeltetésénél.

37 A szénégetés hagyományos technológiája ma is tanulmányozható az Északi-középhegység területén, hiszen az állami erdőgazdaságok sokfelé égettetnek faszenet bérmunkában. Az 1970-es évektől főleg Nyugat-Európába exportálják a grillsütőkben használatos csomagolt faszenet. Szénégető falvak, munkaszervezet Észak-Magyarországon a földrajzi nevek számtalan település határában őrizték meg a hajdani szénégetés emlékét: pl. Szénégető (Tarnalelesz, Erdőkövesd, Pétervására, Mátraderecske, Bodony, Feldebrő, Aldebrő, Markaz, Visonta, Lőrinci, Gyöngyöspata), Szénégető lápa (Váraszó), Szénégető lapos (Gyöngyöspata), Szenes (Markaz), Szénégető domb, Szénégető kút (Gyöngyöstarján).

38 Emellett történeti adatok, feljegyzések is utalnak a tevékenységre. Tarnaszentmáriáról írják 1737-ben, hogy a földművelés mellett „faszénégetésből élnek".

39 1738-ban a bükkszéki földesurak erdőkerülőket kezdtek alkalmazni és velük az erdőket őriztetni, mert a helybeliek és a szomszédok erősen égetik a szenet, s ezzel nagy pusztítást végeznek erdeikben. A széki bíró öt szénégető helyet tudott felsorolni.

40 Pesty Frigyes helynévgyűjteményében a zempléni Háromhutáról írja az 1860-as években, hogy lakói egy része az ölfavágás és fafaragás mellett szénégetéssel foglalkozik.

41 A történeti és recens adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a Mátrában Mátraszentimre, Mátraszentistván és Mátraszentlászló, a Bükkben Répáshuta, Bükkszentkereszt, Tardona, Mályinka és Felsőtárkány, a Zempléni-hegységben Háromhuta, Mogyoróska és Regéc lakói voltak a leghíresebb szénégetők.

42 A bükki Mályinkán a helyi szólás szerint „a pap kivételével mindenki égetett szenet". A környező falvak - elsősorban a szomszédos Tardona - népe szeneseknek, szeneshasú mályinkaiaknak csúfolta az ittenieket. Még templomuk harangjára is azt mondták, hogy egyebet sem kong, csak mindig ezt: „Szénnel ment, szénnel ment".

43 Mályinka és a többi hegyvidéki település lakóinak a földrajzi viszonyok lehetővé, a gazdasági helyzetük pedig szükségessé tette az erdei iparűzést. E falvak határában kevés volt a megművelhető terület, s az is gyenge minőségű. Ezért a szénégetésre specializálódott férfiak más falvak határába is eljártak szenet égetni. Paládi-Kovács Attila említi, hogy a Barkóságban többnyire Észak-Gömörből származó szlovákok végezték a szénégetést. A mályinkaiak úgy tudják, hogy elődeik a Felvidékről a bükki hámorokhoz hívott szlovákoktól tanulták el a szénégetést.

44 A kishutái hagyomány szerint őseik mint szénégetők kerültek ide a mai Szlovákiából (Poprocról - Gömör megye) a XVIII. században.

45 A bükki szénégetők a századfordulón Rozsnyó vidékére 37. PETERCSÁK Tivadar 1986a. 235. 38. Heves megye földrajzi nevei I., II., IV., SUGÁR István 1966. 39. SOÓS Imre 1975. 474. 40. SOÓS Imre 1975. 129. 41. Vö.: IVÁNCSICS Nándor 1958. 412. 42. FÜLÖP Lajos 1978. 81-82., BAKÓ Ferenc 1977. 147., LAJOS Árpád 1956., PETERCSÁK Tivadar 1981. 56., 1984a., 1984b., 490. 43. LAJOS Árpád 1956. 21. 44. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 28., NÉMETH Marietta 1980. 3. 45. PETERCSÁK Tivadar 1978. 28., Vö.: BALASSA Iván 1964. 22. 502