Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

4. kép. A határ nyugati része használattal művelték. A réten és szántón túl fekvő terület csaknem fele legelő, de ennek a nagytályai határral szomszédos részét, a Hempergőt kihasították belőle, felirata szerint szőlőtelepítés céljára. Ettől északra, a legelőn 4 sorban (5 + 13 + 4 + 6) összesen 28 háromszög alakú jelzés Cellae Antiquae (régi pincék) felirattal. Erre a területre esik a mai Kőhodály nevű pince, de a jelzések mind egyformák, nincs közöttük olyan, amely nagyobb méretű pincére utalna. A legelőtől északra és nyugatra szőlőültetvényeket ábrázol a térkép Nagy-aszód, Túlsó-hegy-derék és Túlsó-hegy fark megnevezésekkel. A Kistálya felé határt képező Kétágú völgytől délre széles sávban szántóföld húzódik, és ennek nyugati végén Kővágó, tehát kőbánya vagy kőfejtő jelzés és felirat környékén 19 (8 + 4 + 5 + 1 + 1) régi pince, az előbbivel azonos felirattal (Cellae Antiquae). A sor nyugati végén látható két pince jelzése távolabb esik a többitől, s lehetséges, hogy ezek nagyobbak voltak. A jelenleg Százrejtekünck mondott pince ezek között kereshető. Nem tévedek talán akkor, ha Andornak legrégebbi szőlőskertjeit e nyugati, Nagyaszódnak nevezett területen sejtem. A Nagy aszó napjainkban is nagy kiterjedésű szőlőhegy, amelyen több település osztozik. Egy-egy része Andornak mellett Nagytálya, Kerecsend, Maklár és Demjén (Kisaszó néven) határához tartozik.

100 Andornak kivételével mind a négy település az egri püspök birtoka volt igazolhatóan a XIII. század óta, de feltehetően már régebben is. Valószínűnek tartom, hogy a Százrejtekű pince és a Kőhodály egykor uradalmi, esetleg dézsmapince volt, funkciójuk azonban évszázadok során többször is megváltozott. 100. PELLE Béláné 1970. 245., 227. 483