Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

2. kép. Andornak térképe 1779-ből. BmL. T. 27/3. sz. szőlő, a szűr és a seprő etimológiájából az a következtetés vonható le, hogy ezzel a kultúrával elődeink már a honfoglalás előtti évszázadban megismerkedhettek.

97 Az Egri-völgy szőlőművelésének történetére az 1261 előtti korszakból nem ismerünk pontosabb adatokat, Eger városát a Káptalan levéltárával együtt 1241-ben ugyanis a tatárok feldúlták, az iratokat megsemmisítették. Első híradásaink tehát a század derekáról, ill. a XIV. századtól kezdődően vannak, majd évszázadonként gyarapodva, a XVI. század közepétől már megbízható képet adnak a táj földműveléséről és népesedési viszonyairól. A kevés és közvetett adat ellenére is feltételezhető azonban, hogy Andornakon a középkorban, sőt talán az Árpád-korban is termeltek szőlőt, készítettek bort. Erre utalnak talán bizonyos fenntartással egyes korai építmények, amelyek a szőlőműveléssel és a bor tárolásával függnek össze. Dolgozatom első lapjain már utaltam Andornak településnéprajzának egyik jellemző vonására, a vulkáni tufába vájt lakó- és gazdasági építményekre. Különösebb figyelmet érdemelnek közöttük az utóbbiak, amelyek elsősorban borospincéket jelentenek. Korunkban a település északi, északkeleti szélén ismerünk ilyen pincéket, de a határ északnyugati részén két pincecsoport is van, amelyeket nem használnak. Az egyik csoport az andornak-kistályai községhatáron, a Vezírárok vagy Kétágúsvölgy déli oldalában, a másik ettől délre, a Gesztenyés, ill. Lyuktető nevű területen húzódik. Mindkét csoportban egy-egy pince ma is használható állapotban van, de bort már nem tárolnak benne. Az elsőt Százrejtekűpincének, a másodikat Kőhodálynak nevezik. A többi pince bejárata egy-két kivétellel beomlott, a legtöbbnek már helyét is nehéz megállapítani. A két pincecsoport keletkezésére nincsenek megbízható adatok. A néphagyomány a Százrejtekűről azt tartja, hogy „még a törökök idejében vágták", a Kőhodályt pedig valamelyik Mocsáry átalakította, azaz ágait elfalaztatta, „mert birkát tartottak benne", és erre a célra csak a kőbe vájt borházat használta. Innen a helyiség neve. A hagyomány szerint egykor a bortárolást azért szüntették meg, mert ezek a pincék messze vannak a belterülettől. Figyelmet érdemel emellett az a népi vélekedés, hogy nem is annyira a szegényebb andornaki nép, mint inkább a jobb módú nagytályaiak és makiáriak használták őket.

98 Erre nézve azonban a levéltári források nem tartalmaznak információkat. 97. TESz I. 341., III. 297., 812-813., 519. 98. Saját gyűjtés. 481