Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez
volt egyeztetve. 94 A két tájnak a német vendégek révén kialakult egykori kapcsolataira a szőlőművelés és bortermelés tárgyi emlékeinek vizsgálata deríthet fényt, amire a későbbiekben kísérletet szeretnénk tenni. Az Egri-völgy középkori, nyugat-európai vendégeinek ránk maradt kevés emlékét csak együttesen lehet eredménnyel kutatni, mert sorsuk szorosan összekapcsolódott. A mohácsi csatáig vallonok, olaszok és németek együtt, egymás szomszédságában éltek a nyelvi, kulturális és gazdasági kölcsönhatások szövevényében. Mindez magyar környezetben és magyar fölérendeltségben ment végbe, ami biztosította a magyar nyelv általános használatát. Feltehető, hogy a völgyben és a városban egyes etnikai csoportoknál kétnyelvűség alakult ki, mások pedig évszázadok alatt elvesztették anyanyelvüket. Eltekintve a néhány, korábbi okmányban fentmaradt adattól, az egykori telepesek családi és keresztnevei lakóhelyük szerint felsorolva csak elég későn, a XVI. század közepén válnak ismertté. A középkori Magyarország területére beköltözött nemzetiségek sorsának alakulását Mályusz Elemér vizsgálta meg, és megállapításai szerint „a magyarság tengerébe bekerült kis szigetek, mire az oklevelekben sűrűbben szerepelnek, már semmiben sem különböznek környezetüktől. A XIV-XV. században színmagyar a lakosságuk, nemcsak a családnevek, hanem a földrajzi nevek tanúsága szerint is." Szatmárnémeti 1230-ban kapta meg városi kiváltságait, de 250 évvel később lakosai között már elvétve sem találni német nevűt. 95 Ennél kedvezőbb helyzet bontakozik ki a Vallis Agriensis 1548-cal kezdődő jobbágy névsoraiból, mert mind a családnevek, mind a keresztnevek körében találhatunk néhányat, amelyek német, vallon vagy olasz eredetre utalnak. A különböző nemzetiségű családok összeházasodás, elköltözés révén keveredhettek, és ennek eredményeként a nyugati személynevek egyes esetekben már magyar településeken jelennek meg. Ilyen példát hoz fel Györffy György, amikor Makiáron vallon nevűeket talál a XIII. század végén. 96 A nevek elemzésére, összehasonlító vizsgálatára azonban egy másik dolgozatunkban kerül majd sor, figyelembe véve minden érdekelt nyugat-európai etnikumot. Szőlőmüvelés, borospincék Az eddigiekben többször is szóba került, hogy az Egri-völgy nyugati telepesei minden bizonnyal szőlőművesek voltak. A táj talaja, domborzata és éghajlata révén igen alkalmas a szőlő megművelésére, melynek kezdetei ismeretlen időkre nyúlnak vissza. Kétségtelen, hoy az 1261/1271. évi birtokösszeíró levél a Szent királyokra hivatkozva úgy intézkedik, hogy a Kárpát-medence egész északkeleti részének bortizede az egri egyházat illeti meg, amiből az következnék, hogy a XI. században ezen a területen már termeltek szőlőt, készítettek bort. Heves megye és ezen belül az Egri-völgy ebben a régióban fekszik, így tehát itt is folyt bortermelés. Minthogy azonban a szőlőkultúra elterjedése hosszabb időt vehetett igénybe, indokolt ezt az időszakot kiterjeszteni az alapítás korától az oklevél kiadásáig. Felgyorsíthatta a folyamatot az, hogy az egyház fő szertartása, a misemondás egyik rekvizituma a bor lévén, ennek mindenkori előállításáról vagy beszerzéséről gondoskodni kellett. A folyamatos bortermelés tehát a kereszténység felvételével vált szükségletté, de semmi sem mond ellent annak, hogy a magyarság már korábban ismerte a borkészítés módszereit. Egyes ótörök eredetű szavaink, mint a bor, a 94. GYÖRFFY György 1963. 44., 49.; DRASKÓCZY István 1977. 355. 95. MÁLYUSZ Elemér 1939. 270. 96. GYÖRFFY György 1987. 114-115.; MISZ János 1964. 164-165. 480
