Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

A nem bizonyítható összefüggést valószínűvé teszi egy másik közlemény, amely pontosabban tudósít a zarándokok kilétéről, etnikai hovatartozásáról, megjelenéséről és szerepéről Andernach városában.

64 A tanulmány szerzője a búcsúsokat szlávoknak tekinti, akiket magyaroknak vagy bécsieknek neveznek, és akik hétévenként jelennek itt meg. A zarándokok nemzetiségének ez a többféle megnevezése azzal függ össze, hogy mindazokat, akik a Kárpát-medencéből érkeztek, anyanyelvüket nem tekintve, ungaroknak nevezték, mert a magyar államiság keretei között éltek. Bécsieknek pedig azért mondták őket, mert egész Magyarország területéről, Horvát-Szlavonországot, Szlovéniát is beleértve, mindenki a Dunához igyekezett, hogy annak mentén induljanak a Rajna-vidék felé, és szokás szerint Bécsben találkoztak. Céljuk Aachen, Köln, Trier, Prüm, Andernach volt. Mainztól a Rajnán hajóztak, majd Andernachban két hetet töltöttek, május első felét, és miután ellátták őket élelemmel, testi és lelki gondozással, magukat kipihenve indultak tovább a kegyhelyekre.

65 Andernachban és bizonyára az egész Nyugaton „magyar" alatt szlávot is értettek, amint erről bővebben értesülhetünk az egyik szlovén disszertációból. Tárgya ennek a könyvnek éppen a szlovének régi búcsújárása a Rajna-vidékre a XIV. és XIX. század közötti időben. A kutatás nehézségei között említi meg a fent említett szokást, hogy a szlovén zarándokokat egyszerűen magyaroknak titulálták nemcsak az életben, hanem az irodalomban és a levéltári okiratokban is. Az 1349-ben feljegyzett ilyen elnevezésű, nagyobb zarándokcsoportban bizonyára szlovének is voltak, mert Szlovénia része volt a Karoling-birodalomnak, és ennek fővárosa Aachen volt. A szlovének igen korán elkezdődött és intenzív aacheni búcsújárását főleg az indokolja, hogy már a IX. század elejétől a XVIII. század végéig a püspökök és a zászlósurak Szlovéniában németek voltak, akiknek egy része, mint a Spannheimer család, a Rajna-vidékről származott, és azzal évszázadokon át megtartotta kapcsolatait.

66 Mindez érthetővé teszi, hogy az aacheni vagy kölni zarándoklat történetének szlovén részesedése igen jól ismert, forrásai nagyszámúak, és még olyan is akad közöttük, amely bédekker jellegű ismereteket közöl a búcsúsokkal.

67 Bár egyesek számára az „ungar" gyűjtőnév lehetett ugyan, de Aachen ezzel megbízott egyházi vagy polgári szervei, amikor gondoskodtak a búcsúsok elszállásolásáról, etnikus különbségeket tettek közöttük. A város különböző részein helyezték el őket, így a magyarok az Állatvásártéren (der Katschhof), a szlávok a Kistemetőben, a frízek a Tyúkpiacon (der Hof) kaptak helyet. Borchgrave tovább részletezi a nemzetiségeket, amikor ezt írja: „A Magyarországról, Szlavóniából, Csehországból érkezett zarándokok, akiket vulgárisan bécsieknek (Wiener) neveznek, tavasztól kezdve érkeznek Aachenbe, térden csúszva mennek be a templomba, és igen súlyos, nagyméretű gyertyákat hoznak magukkal." 1364 és 1566 között, tehát mintegy 200 év folyamán több alkalommal pihentek meg magyar búcsúsok Andernachban. A zarándoklatot 1769-ben II. József király tiltotta be, és akkor maradt a kereszt a plébániatemplomban, amit két búcsú között mindig ott tarthattak.

68 64. TERWELPdr. 1884. A tanulmány teljes szövegét a Függelékben fogjuk közölni. 65. TERWELPdr. 1884. 166. 66. STABEJ, Joze 1965. 70-73. 67. A könyv szerzője Johann Georg Feystrizer, címe: Alt-Wenthen, oder Ungern Ordnungs Büchlein, és Kölnben adták ki. A szerző tudomása szerint ez az egyetlen irodalmi mű, amely behatóan foglalkozik azzal, mit kell tennie a szlovén zarándoknak, aki a Rajna-vidékre indul. Egyetlen ismert példányát az aacheni püspöki egyházmegye levéltárában őrzik. Szövege német és szlovén. 68. BORCHGRAVE, Emile 1871. 24-25.; TERWELP 1884. 473