Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Bakó Ferenc: Andornak. Adatok az Egri-völgy betelepülésének történetéhez

előtt a Bél nemzetségnek nagyobb kiterjedésű szállásterülete volt az Eger-pataktól keletre, amit részben a bélháromkúti apátság, részben az egri káptalan kapott meg. A XIII-XIV. században a területen már ezeket a birtokosokat találjuk. Andornak lehetséges másik birtokosa az Örsúr nemzetség. Ezt a feltételezést azonban kevesebb érvvel lehet alátámasztani. Egy 1155-ben kiadott oklevél az „Ürs úr nem" tagjaként említi ugyan Ugrat, de az okiratot közlő Kandra Kabos ezt nem tartja hitelesnek. Egy másik, 1338-ban keltezett irat Ugrat Andornak birtokosaként hozza szóba. Az Örsúr nemzetség szerepét Andornak birtoklásában közvetve bizonyítja talán az, hogy ezt az oklevelet annak a Szentmiklósi családnak levelestárában találták meg, amely később igényt tartott a XVI. században kihalt Geszti família birtokaira és a Gesztiek az Örsúr nemből származtatták magukat.

40 A két lehetőség közül inkább az előzőt fogadnám el, de nem tartom kizártnak azt sem, hogy itt két korszak birtokviszonyai keverednek: a nyugati, mindvégig katolikus Bél nemzetség és ágazatai, valamint a keleti Örsúr nem és ennek a XVI. században reformátussá vált ágazatai, családjai között. Andornak első, 1327-es említése előtt írott forrásainkban nincs nyoma a településnek. IV. Béla 1261. évi, az egri püspökség birtokadományozó oklevelében sem szerepel, ennek azonban oka lehetett az, hogy Ugrafalva nemesi birtok volt, s így a király nem adományozta el. Ma már nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy miért maradt ki ez a falu a középkori Vallis Agriensis birtokjogi és közigazgatási egységéből, miközben szerves része a földrajzi tájnak. Lehet, hogy ez a kivételezettség arra az időre nyúlik vissza, amikor Szent István kisajátította a nemzetségi birtokokat az Egri-völgyben is, eladományozta őket a püspökségnek, de Ugrafalva-Andornak más nemzetségé volt, mint környezete. Ennek a hipotézisnek az lehet a feltétele, hogy a pataktól keletre az Örsúr és a Bél-Ug nemzetség, nyugatra pedig az Abák szállásterületét tételeznénk fel, és az előbbi valamilyen okból mentesült volna a kisajátítás alól. Az Ugrafalva név keletkezését nem ismerjük, de a magyar névadási gyakorlatot tekintve, a XIII. századra becsülhető. Gömörben ez a betelepedés második fázisa volt, ezt a -telke vagy -háza összetételű személyneves alak előzte meg (Tamástelke). A falu másik nevének, az Andornaknak kialakulása ennél korábbi lehet, ha az Andronicus teóriát vesszük alapul, mert az egyszerű személynévből fejlődött helynevek a legkorábbiak közé tartoznak.

41 Fentebb már említettem az Andornak név ritkaságát s utaltam arra, hogy milyen hasonló formákat ismerünk még, és arra, hogy egy időszakban, a XIII-XIV. század fordulója körüli feljegyzésekben a falu két elnevezéséről tudunk. Ezt a jelenséget az irodalom kettős névadásként kezeli, mint a Hont megyei Németi esetében, amelyet 1291-ben Nympthy vagy Tothy néven említ egy oklevél.

42 Az Aba nemzetség tulajdonát képező Ida-völgyben (Abaúj megye) még a XIV. században is „láthatjuk, hogy a névadás bizonytalan, s gyakran ugyanabban az évben két különböző nevet is használtak pl. a Csirke család földjeire: Monori Ida és Fel-yda."

43 Ezt a névhasználatban megnyilvánuló bizonytalanságot tanúsítja Mikófalva esete is. A XII. században felbukkanó Bél vagy 40. KANDRA Kabos 1886. 197.; BOROVSZKY Samu 1909. 59-60.: „Az Örösúr nemzetség Geszti családjának kihalása után a XVI. század közepén az Uza, ill. a Szentmiklósi és Borsi családok tartanak igényt leányágon a Geszti család birtokaira: Geszt, Váralja, Sály, Leányfalu, Dorogma, Bikk, Oszlár, Kacs, Nagy- és Kismihály falvak és Mészalja, Sikátor, Bodacs puszták." 41. ILA Bálint 1976.1.122., 123. 42. BAKÁCS István 1971. 159-160. 43. DRASKÓCZY István 1977. 360. 469