Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

Az egri vár censusból, földesúri adóból 207 forint 3 dénár, vámból 91 forint 40 dénár s a malmokból 103 forint 50 dénár volt az évi átlagos bevétel. Nem szabad azonban elfelednünk azt, hogy a püspöki vámhelyeken a készpénzbevétel mellett az esetek egy részében kősóból is volt természetbeni jövedelme. Például sóból a vámok 1550-ben 262, 1560-ban pedig 123 darabra tettek szert. Igen számottevő bevételt a dézsmák közül elsősorban a bortized jelentette; - de a dézsmákat az egyházi tizedek összegezése során mutatjuk ki. A földesúri bevételek évenként rendkívül szeszélyesen ingadoztak, s hol egyik, hol pedig a másik falu egyik-másik tételéből alig-alig, vagy éppen szinte semmi sem folyt be. A várban azonban természetszerűen minden aprócska tételt gondosan elkönyveltek, még a fél, avagy az egyharmadnyi kéve gabonát sem mellőzték, mivel a sok-sok apró tételből tevődött össze végső soron a vár különböző forrásokból származó jövedelme, bevétele. 1562-ben az Eger alatt csupán néhány kilométernyire fekvő Nagytálya és Maklár „turcis sunt subjecti". Ugyanebben az esztendőben (Hejő)Papi lakosai szétfutottak, pusztán hagyván falujukat a töröktől való félelem miatt. Szirákot viszont a törökök teljességgel felégették, (Gyöngyös)Solymost pedig a „martalócok" dúlták fel, s pusztították parasztjait. De valóban kuriózumnak tekinthető, hogy a már hosszú évtizedek óta török kézen lévő Hatvan szandzsákszékhely magyar lakossága Eger várának „pactatim" rendszeresen és becsületesen megfizette az adót, mégha csökkentebb mértékben is, mivel - mint írja a számadás kötet - a magyarság a bég vára építésére van kötelezve. II. Dézsmajövedelmek Eger püspökének a középkortól kezdve a legszámottevőbb jövedelme a bárány-, gabona-, bor- s a méhdézsmák összességéből származott. Zelenay László, a vár provizora az 1550-es évek végén személyes tapasztalatai alapján leplezetlenül kimondta a meztelen igazságot: Eger vára az egyházi tizedek nélkül nem létezhetne, hiszen nélküle csupán a falai állanának?

1 Tized illette meg az egri püspökséget Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén, Bereg, Ung, Szabolcs, Külső-Szolnok és Sáros vármegyék jobbágyainak bárányszaporulatából, búza- és tavaszi terméséből, szőlő szüretelése nyomán borhozamából és a méhállományából. A dézsmakerületekben („districtus") felesküdött tizedszedők hajtották be a járandóságot szigorúan előírt szabályok alapján, s módján. A bárány-, kecskegida- és a méhtizedet a jobbágyok megválthatták pénzben. Az egri vár gazdálkodás egyik legnagyobb gondját a tizedek pontos és biztonságos behajtása képezte, melyhez nemegyszer katonai segítséget is igénybe kellett vennie. Nem volt elhanyagolható az egyes hatalmaskodó főurak által „violenter" elragadott, elhordott dézsmajövedelem, de nem volt ritka, hogy maga a Kamara járt el hasonló módon. Még jól járt a vár, ha utólagosan a Kamarától, vagy egyes főuraktól valamelyes pénzt, avagy dézsmahányadot sikerült megszereznie. Bizonyos tizedeket a távoli, északkeleti vármegyékben a Kamara árendálta, de a régi gyakorlathoz híven, egyes főurak, avagy tekintélyesebb nemes urak is bérelték a vártól ezt, de bizony igen gyakran adósak maradtak a bérleti összeg teljes megfizetésével. S ilyen „restantiá"-k, adósságok behajtása a lehetetlenséggel határos volt. A dézsmaszedő a behajtott tized egy részét ott helyben pénzért értékesítette, de természetszerűen nem elhanyagolható körültekintéssel kellett eljárnia a gazdálkodás során, hogy az eladott búza, tavaszi és bor mellett elegendő maradjon a vár szükségletének az ellátására. A gabonát 30 kévéből álló kalangyákra rakva dézsmálták meg. A bort 37. RÚZSÁS, 1939. 32. idézi Szegő nyomán. 433