Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

Vizsgálataim szerint az egri püspöki birtokokról behajtható földesúri jövedelem hét csoportra oszlott. 1. Census Ordinarius, azaz a földesúri adó. Ez általában Szent György és Szent Mihály napján volt esedékes. 2. Természetben szolgáltatandó ajándék (munera, victualia) igen sokféle volt: sertés, malac, tyúk, kacsa, tojás, bárány, sajt, só, fa, sőt paprika

35 és sör

36 is. Volt esztendő - inkább a későbbiek során -, amikor ezeket megválthatták a jobbágyok pénzben is. Gyakorta „censualis" jelzővel illették az így behajtottakat, például sertéseket. 3. A malmok őrlési vámjából is származott búzabevétele a várnak Egerből, Túrkeddiből és Sajóhídvégről. Az utóbbinál kallómalom („karlo") is működött. 4. Szihalmon és Makiáron vámja is volt a püspökségnek, ahonnan valamelyes pénz, só, s egy esetben posztó is származott a várnak. 5. A vásárpénz Egerből s néha-néha Makiárról igen-igen szerény jövedelmet jelentett. 6. A tiszaörvényi és sajóhídvégi révből csak hébe-hóba folyt be valamelyes csekély summa. 7. Természetszerűen robottal is kellett szolgálniok a falvak jobbágyainak a várat. Ez elsősorban és kivált az Egerrel szomszédos falvak jobbágyságát sújtotta jelentékeny mértékben a várépítkezések során. Felnémet, Nagytálya és Maklár jobbágysága robotmunkája olyan tetemes és terhes volt, hogy az egyébként keménykezű Veráncsics püspök erre való tekintettel elengedte censusukat. De hasonló volt e téren a helyzet például az 1552. évi nagy török ostrom Eger alatti falupusztítása nyomán. Az alábbi táblázatban bemutatjuk 1549-től 1862-ig a földesúri szolgáltatások sorában a censusból, a vámból és a malomból forintban befolyt jövedelmet. Várszámadások időtartama Census Vám Malom 1548. VII. 20.-1549. II. 5. 133,10 88,69 _ 1549. H. 4.-XII. 16 240,64 135,00 _ 1549. XII. 17.-1550. XII. 31 180,15 92,78 15,00 1551. I.l.-XII. 31 313,65 133,00 137,36 1552. I. 1.-1553. III. 11 174,60 42,91 62,20 1553. VII. 1.-1554. VI. 31 85,42 111,34 1554. VII. l.-XII. 31 149,85 76,00 1555 71,54 81,00 9,00 1556 184,52 65,00 46,25 1557 169,16 81,60 48,23 1558. III. 1.-1559. II. 29 209,88 81,33 128,98 1559 208,01 105,96 23,00 1560. III. l.-XII. 31 229,44 119,55 254,36 1561. III. 1.-1562. V. 14 209,87 302,81 1562. V. 10.-1563. VII. 31 424,13 Ha a fenti kereken 15 év számadási adataiból mintegy 12 hónap földesúri készpénzszolgáltatásának átlagát számítjuk ki, a következő képet nyerjük: 35, 36 A hazai növénytermesztés történetének kutatói úgy vélik, hogy a középkorban használatos latin „piper" nem borsot, hanem paprikát jelent. Ezt az álláspontjukat azzal is alátámasztják, hogy jobbágyi munera kötelezettségben „piper"-rel is tartoztak egyes helyeken földesuruknak. A szerző azonban úgy vallja, hogy valójában mégis borsról van szó. Az Egerrel közvetlenül szomszédos püspöki faluban, Felnémeten a vár sörfőzőt üzemelt, ahol nemcsak árpából, de búzából főzték a sört. Adat került elő arra, hogy komlót vásároltak a sör készítésére, de mivel erre csak egy adatot tartalmaznak a várszámadások, minden bizonnyal termesztették is ezt a sörkészítéshez nélkülözhetetlen növényt. 432