Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

pontos várkönyvelés arra is, hogy az egri vár színtiszta magyar katonsága mellett csak 1562-ben, Zolthay István várkapitány s ága és Veráncsics Antal püspöksége alatt szerepelnek a „német katonák" egy élelmiszer-vásárlás elszámolásában. Az esztendők sorát elvitathatatlan hűséggel követő számadások tájékoztatnak, a hatalmas kiterjedésű vártartományból eredő bevételek egyes tételeiről. Az egri vár fennmaradt számadásainak elemző ismerete merőben megváltoztathatja az eddigi feltételezéseket, illetve egyesek megalapozottság nélküli állításait. Eddigi kutatásaim abban a tudatban erősítenek meg, hogy éppen ez adja meg az egri várszámadások páratlan értékű várgazdálkodási, s így végső soron azok hadtörténeti jelentőségét. Kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy e páratlan értékű iratanyagot a Magyar Kamarai Levéltárból a XIX. század során kiselejtezték, s azokat Jankovich Miklós megvásárlásuk révén mentette meg az enyészettől, a Magyar Nemzeti Múzeumnak juttatva azokat, ahonnan azután a Magyar Országos Levéltárba kerültek. A vár bevételi forrásai Eger vára fennmaradt számadásai hű képet tárnak elibénk a sokrétű jövedelemről s kivált a vele való - végső soron a vár katonai céljait szolgáló - gazdálkodásról. E számadáskötetekhez eredetileg tételes bizonylatok is tartoztak, melyek szórványos hiányát, avagy azoktól a könyvelésben való eltérést a kamarai ellenőrzés során bejegyzésükkel, korrekciójukkal szóvá is tették. „Defectus" és „revisio" készült a számadások kamarai felülvizsgálata során. I. A vár jövedelme sorában az első hely - ha közel sem a legjelentékenyebb tételben - az egri püspöki birtokokról származó földesúri bevételt illeti meg. II. Elvitathatatlanul a legtekintélyesebb jövedelmi forrást a püspökség hatalmas kiterjedésű területéről behajtott bárány-, gabona- (búza- és árpa-), bor-, valamint méhdézsma képezte.) Ezért fektetett a Habsburg-uralkodó súlyt Eger vára megszerzésével kapcsolatban a püspökség minden rendű s rangú jövedelmének is megszerzésére!) III. Végül, de nem utolsónak a rendkívüli jövedelmek csoportja tartozott. Ezeket az országgyűlés, az uralkodó, illetve a Kamara alkalomszerű, és részben állandónak bizonyult anyagi és természetbeli támogatása képezte. Az alábbi három fejezetben ezeket veszem áttekintő vizsgálat alá, természetszerűen közel sem részletekben menő aprólékossággal. /. A püspöki birtokok földesúri jövedelme A püspökségnek a vizsgált időszakban 43 helység volt a birtokában, de 7 falut már mint désertât emlegetnek a számadások. Heves vármegyében 19, Borsodban 7, KülsőSzolnok megyében 4, Abaúj, Zemplén és Békés vármegyékben pedig l-l faluval rendelkeztek. Az Egertől rendkívül távoli Zaránd vármegyében 3 püspöki faluból már semminemű jövedelme nem származott a várnak - elvesztek a püspökség számára. A falvak jobbágysága terheit urbáriumban szabályozták, rögzítették, de а falvaknak csupán egy részéből származott földesúri jövedelme a várnak, ugyanis egy részüket - zömében a távol fekvőket - officiálisok gondjaira bízták azzal a feladattal, hogy bizonyos számú lovas katona kiállítása kötelezettsége mellett biztosítsák a falvak birtoklását a püspökség, illetve a vár részére. Itt általában csak a bordézsma felett nem rendelkeztek az officiálisok. De idővel sok panasz merült fel ellenük, mivel rendkívüli terhekkel sújtották jobbágyaikat, sőt még a kötelező püspöki járandóságot is megkurtították. 431