Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

pénzbevételt: vám (Maklár, Szihalom), malom (Eger, Sajóhídvég, Turkeddi), „karló" (Sajóhídvég), püspöki birtokok censusa, értékesített bárányok, gabonafélék, borok, halak, só, állatbőrök, majorban termelt hagyma ára, a befolyt kamarai támogatás és a fizetőmester által a lovasságnak adott zsoldkiegészítés összege, a különböző vármegyéből behajtott dica, a hadisegélyek, valamint a Jászság, a Kis- és Nagykunság adója. A pénzkiadási tételek rendkívül becses képet nyújtanak várunk életéről, katonaságáról, a „vár famíliája"-ról, az ún. „curiális urak"-ró\, vagy éppen az Egerben tartózkodó püspök (Veráncsics Antal) nagy udvartartásáról az udvarmesterrel az élen, a jövő-menő királyi biztosokról, generálisokról, tekintélyes katonai és polgári vendégekről, akik rend szerint tekintélyes kísérettel érkeztek, természetesen számos lóval. A számadásokban gondos tételességgel ki van munkálva, hogy az egyes dézsmák bérletéből, s a behajtott termény helybeli, illetve későbbi eladásából mennyi pénz folyt be. De felvilágosítást nyújt a könyvelés arról is, hogy minő mennyiségű búzát (lisztet), húst (bárány, marha, hal), s nem utolsó sorban bort fogyasztott a vár gazdasági-operatív népes szervezete, élén a várkapitánnyal, a provizorral, a királyi ellenőrrel, a számtartóval, s a két gyalogoskapitánnyal. A török és magyar foglyok élelmezésének kimutatása sem hiányzik. A várszemélyzet hátas- és kocsilovainak számát is megismerhetjük, s a részükre gondosan és pontosan kiadagolt árpából, néha búzából álló abrakmennyiséget is. A könyvelés nyilvántartotta a konyha és az „asztal" sokrétű költségét is. Külön rovatot kapott a kémek, valamint a futárok és kiküldöttek költsége is, megtudva azt, hogy hol, mikor s merre jártak. Az egri vár e fenntartási és üzemelési költségeinek elszámolása után fennmaradt summát három egyenlő részre osztották: 113 a püspököt illette meg, 1/3 részt a vár építésére, s végül az utolsó harmadot a katonaság zsoldjára kellett fordítani. A vár építkezésére fordítandó összeg keretében a vásárolt építőanyagok származási helyük megjelölésével történt a kimutatás: vasak, faanyagok, kőbányászat, árokásás stb. Megismerhetjük az olasz és kevés magyar kőművest, a szláv árokásómestereket stb. Ebben a harmadban számolták el a vásárolt fegyvereket, lőszert, illetve az ágyúöntés költségeit is. Az utolsó harmadból fizették a lovasok és a gyalogosok, valamint a tüzérek zsoldját. A két gyalogosszázad mellett nagy lovassággal rendelkezett Eger vára. A huszárok kisebb-nagyobb csoportra osztva alkottak egy-egy kapitánnyal az élen egy-egy egységet. A lovasegységek a számadások kimutatása szerint oly módon épültek fel, hogy a kapitány parancsnoksága alatt több huszártiszt szolgált, akik azután az általuk fegyverbe állított huszárok száma alapján (2, 5, 8, 10, 12) kapták meg salláriumukat. A lovaskapitányok fizetése két részből tevődött Össze: részben ők is saját fogadott lovasaik szerint húzták a zsoldot, de ezen felül „pecunia mensualis"A is kaptak. Az alájuk beosztott tisztek pedig csak saját lovasaik után élveztek fizetést. Csak kevés úgynevezett „sallarista" lovast mutatnak ki a számadások. Ezek a tisztek nemcsak lovasaik után kaptak zsoldot, de búza-, árpa- és bor járandóságot is élveztek, sőt ruházatukra is bizonyos summát kaptak. Mint általában mindenütt az országban, a legjobban fizetett katonák az egri várban is a tüzérek voltak, akik valamennyien németek, és a Kamara gyakorta már Bécsben leszerződtette őket. A számadások egy-egy „portörő"-xő\ is vallanak. A várat megillető 2/3 rész nem volt szigorúan kettéosztva, ugyanis az építési harmadból évenként fennmaradó pénzösszeget átvihették a zsoldok fedezésére is. Az egri várszámadásoknak egyik legérdekesebb részének azt találtam, hogy a Magyar Kamara a fizetőmester útján az 50-es években rendszeresen hozzájárult, gyakorta nem is csekély summával a lovasság zsoldjának fedezéséhez. De még így is gyakorta maradt nem csekély hátraléka a huszároknak. A gyalogság századonkénti, és kisebb (25 fős) egységenkénti létszámáról zsoldjával havi, néha félhavi bontásban is pontos adatokat tartalmaz a számadáskötetek sora; - az egyes „kapitányság"-okon belül az alkapitányokról, tizedesekről, közvitézekről, a zászlótartóról, a dobosról, s a kürtösről is. Fényt derít a 430