Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Sugár István: Az egri vár gazdálkodási rendszere (1548–1563)

A vár adminisztrációs-gazdasági szervezetének közel sem csak a „vár familiájá"-t kellett naponta fennakadás nélkül, zavartalanul ellátnia, de élelmezni kellett a gyakorta nagyszámú magyar és török rabot, a mesterembereket, munkásokat is. Sőt a töröktől még szabad területekről - Sáros és Bereg vármegyékig terjedően - a súlypontilag olyannyira fontos tizedek biztonságos úton-módon Egerbe való szállítása, avagy a helyszínen való tárolása, netalán értékesítése is feladatuknak igen fontos hányadát képezte. A már török hódoltságból: a Jászságból, a Nagy- és Kiskunságból, Külső-Szolnok, Pest és Solt vármegyékből, avagy éppen Szegedről Eger várát megillető censusok, dikák, hadisegélyek, tegzes pénzek megszerzéséről, s e távoli területek egyikérői-másikáról lábas jószágoknak a várba való behajtásáról is gondoskodniuk kellett. Biztosítani kellett a nagy mennyiségű építőanyagnak (kőnek, lécnek, deszkának, zsindelynek, gerendának), a különböző vasárunak (sokféle szögnek, vaslemezféleségeknek) Nógrádból, Gömörből, Felső-Magyarországból, vagy éppen a távoli Máramaros vármegyéből való megvásárlását és Egerbe való beszállítását. Figyelemmel kellett lenniök a konyhai szükségletek: gyömbér, szegfűszeg, fahéj, sáfrány, cukor, különféle olajok és húsok, halak, rákok kielégítésére; de nem hagyhatták figyelmen kívül a gyertyaöntéshez szükséges faggyú, vagy éppen az írópapír beszerzését sem. A vár adminisztrációs-gazdasági szervezetének jó egybehangoltsága biztosította a vár gazdálkodásának olajozott működését. Mert nem fordulhatott elő, hogy kifogyott a faggyú, s gyertya hiányában nem tudtak világítani. De nem történhetett meg például hogy fennakadás álljon elő a napi sokszáz cipó megsütéséhez szükséges búza kirostálásában, kiszelelésében, megőrlésében, vagy éppen a curiális urak asztalára kerülő „fehér cipó" sütéséhez szükséges búzaőrlemény kiszitálásában, netalán tűzifa hiánya folytán a sütőkemencék felfűtésében. Mindez látszólag egyszerű, mindennapi ügynek tűnhet, de ezeknek az „egyszerű ügyek"-пек az összehangolt munkája biztosította Eger vára zavartalan fenntartását, s végső soron katonai szerepét és működését. A várszámadások könyvelési módszere Eger vára gazdálkodásának legalapvetőbb forrását a szerencsére fennmaradt - ha csak töredékes állapotban és nem teljes komplett sorozatban -, a gondosan vezetett eredeti számadások képezik. E rendkívül becses levéltári forrásanyag elsöprő zömét a Magyar Országos Levéltárban a Magyar Kamarai Levéltár őrzi. Itt két nagy tételben található ez az anyag. Az egyik 7 vaskos kötetből áll,

30 a másik pedig 5 vastag köteget tartalmaz.

31 Ezeket a számadásokat már Ruzsás Lajos is ismerte és több alkalommal idézte is az egri vár gazdálkodásáról szóló munkájában, mely 1939-ben jelent meg.

31a Ruzsás azonban csak bizonyos szempontokból aknázta ki e becses levéltári forrásokat, de közel sem foglalkozott Eger vára gazdálkodásával, annak minden részletével, illetve vonatkozásaival. Egy további számadáskötetet a Ráday Levéltár Jerney-gyűjteményében találtam meg. Ez zömében Bornemissza Gergely 1553-54. évi számadásait őrizte meg számunkra.

32 Teljesség kedvéért meg kell említenem, hogy az utolsó fennmaradhatott számadáskötet eredeti példánya a Heves Megyei Levéltárban, az Egri Érseki Gazdasági Levéltár állagában található.

33 De természetszerűen értékes adatsorokkal szolgál 30. MOL. 1-554. 34. csomag. 7 darab kötet. (Fol. Lat. 2128.) 31. MOL. E-554. 13-18. (Fol. Lat. 1180.) 32. Jerney-gyűjtemény. XXIV. kötet. (Iratgyűjtemények, B/13.) Ráday Könyvtár. 33. HmL.XII-3. Liber 29. 428