Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kovács Béla: Magyarország középkori patrocíniumai
templomok az ország hét területi egységéből hat alkalommal az első helyen állnak, Erdélyben ez a patrocínium az ötödik helyre szorul, és első helyen Szent István király áll, holott az országos helyezési listán csak a 10. ez a patrocínium, s az ország egyes területein is a 6-13. helyek egyikén találjuk. E választás indítékát megnyugtatóan nem tudjuk magyarázni. Talán könnyebben érthető néhány más patrocínium sajátos területi elterjedése. Ehhez azonban ismernünk kell a magyarság keresztény hitre térítésének korai szakaszát. Történeti forrásokkal igazolható, hogy a Kárpát-medence ÉNy-i részén és a Dunántúlon a 9. században jelentősebb számú szláv népesség élt. A terület felett az egyházi joghatóságot 840 és 867 között a salzburgi érsek gyakorolta. 869-ben a bizánci liturgiát követő és már korábban is az e területen térítő testvérpár, Cirill és Metód közül Metód kapta meg a római pápától a szerémi (szirmiumi) érseki címet, s Pannónia és Moravia metropolitájaként a pápai bulla értelmében engedélyt kapott a szláv nyelvű liturgia használatára. E területeken tehát a 9. században egyaránt megtaláljuk mind a nyugati ч kereszténység által megtérített, mind a bizánci liturgiát követő szláv népességet. A honfoglaló magyarság az itt talált szlávokat uralma alá hajtotta ugyan, de nehezen képzelhető el, hogy a pannon-szláv terület papjai elhagyták volna híveiket, s a keresztény közösségek felhagytak volna hitük gyakorlásával. A kalandozó hadjáratok miatt ellenségessé vált Nyugat helyett vallási és politikai meggyőződésből egyaránt - elsőként Bizánc tett kísérletet a magyarság megtérítésére. A 947-ben nagyfejedelemmé választott Taksony követeiként 948-ban egy magyar főember, Bulcsú és Tormás herceg, Árpád fejedelem dédunokája keresztelkedett meg Bizáncban, majd öt évvel később egy másik magyar vezér és egy Árpád-házi herceg, akikkel együtt Hierotheosz püspök is Magyarországba jött. A politikai kapcsolatok 958 után azonban megromlottak Bizánccal. 961-ben Taksony nagyfejedelem már Rómától kért papokat a térítés folytatására, de I. Ottó császár a pápai megbízólevéllel magyar földre induló Zakeus püspököt elfogatta, mert szándéka volt, hogy a magyarok térítését az ő papjai végezzék, azt remélve, hogy ezáltal majd politikai hatalmát is erősíteni tudja. Géza nagyfejedelem 961-ben vette át a hatalmat. Világossá vált előtte, hogy Bizánc és a német-római császárság ütközőpontjában fekvő országának érdeke inkább a Nyugat felé irányuló kapcsolatkeresést követeli meg. Ezért 972-ben követeket küldött I. Ottó császárhoz, bejelentve azt a szándékát, hogy hajlandó országába a nyugati egyház térítő papjait fogadni. Küldöttséget menesztett a császár által 973 húsvétjára Quedlinburgban tartott európai csúcstalálkozóra is, ahol megerősítette korábbi szándékát. A császár Bruno Sankt Gallen-i szerzetest küldte térítő püspökként Magyarországba. Brúnó Szent Gallus (Gál) tiszteletére szentelt exemptus apátságának egyházi felettese a mainzi érsek - mint a császári udvar főkáplánja - volt. Mainz főszékesegyházát Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelték. Brúnó és papjai a passaui egyházmegyéből származtak, ennek az egyházmegyének Szent István vértanú volt a védőszentje. 10 A patrocíniumok vizsgálata során tehát különös figyelmet kell szentelnünk ezeknek a tényeknek. Ezért nem meglepő, hogy a Szent Gál tiszteletére szentelt nyolc templom közül hatot a Dunántúlon találunk," a Szent István vértanú tiszteletére szentelt 19 templomból 11 található ezen a területen. 12 Joggal feltételezhető tehát, hogy ezeknek a 10. A történeti összefoglalásra Id.: KOVÁCS Béla, 1987. 14-24. II. Baranya т.: 2 Szentgál, Esztergom т.: (Párkány) Nana, Mosón т.: Nezsider, Somogy т.: Szentgáloskér, Veszprém т.: Szentgál; valamint Liptó т.: Szentgál, Nógrád т.: Özsgyán. 12. Esztergom m. : Esztergom (2x), Győr т.: Győr, Sopron т.: Lajtapordány, Tolna m.:Nak, Vas т.: Kemenesmihályfa, Szeleste; valamintHontm.: Nádasd, Nógrádm.: Kisterenye, Nyitram.: Mojmirovce, Nyitra, Szepes m. : Busovce, Zólyom m. : Zolna, Pest (-Pilis-Solt-Kiskun) m. : Szigetbecse, Körös т.: Rasenica. 417
