Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Patay Pál: A hevesi harang és középkori harangok Heves megyében
(Stará Hohe - CS), 32 Radványból (Banská Bystrica - Radvan - CS) 33 és Rimakokaváról (Kokava nad Rimavicou - CS). 34 Az imént felsorolt harangok közül 11-nek (a mai Magyarországon meglévő kilencen kívül a szücsi-terbelédinek és az ipolyvarbóinak) a feliratát részletesen ismerjük. Ezek mind a már ismertetett sajátságokkal rendelkeznek. Mégis megállapítható, hogy azok nem egy, hanem három, különböző, eltérő nagyságú betűkkel ellátott sablon felhasználásával készültek. A balatoni, gyöngyöstarjáni, szűcsi (terbelédi), nógrádszakáli, pilinyi és ipolyvarbói esetében a kezdő О betű magassága 30, egy-egy szakasz hossza (az előtte lévő kereszt alakú elválasztójelet is beleértve) 394 mm. A tiszabői, gagybátori, nagybarcai és szügyi harangnál ez 24, ill. 344 mm. A kisgyőri harangon legkisebbek a betűk; mindössze 22 mm magas a kezdő O. (Az egyes nagyságcsoportokon belül a feliratok tökéletesen fedik egymást.) Ezek alapján gondolhatnánk arra, hogy e 11 harang három különböző mester műve. Csakhogy a tiszabői harangon látható Agnus Dei embléma (6. kép) tökéletes mását megtaláljuk a másfajta betűtípussal rendelkező nógrádszakáli és pilinyi harangon is (a bükkábrányit is két, az ipolyvarbóit pedig egy Agnus Dei embléma díszítette). Nem kétséges tehát, hogy ugyanaz a mester öntötte mindkét csoport harangjait. (Voltak a mesternek más emblémasablonjai is, így a nógrádszakáli harangon két Agnus Dei-en kívül egy harmadik is, amely asztalnál ülő embert látszik feltüntetni, a szücsin pedig ugyancsak kettő, amely „a felfeszített Jézust - egyik oldalán angyallal, kelyhet tartva kezében, másikán a halál jelképét kaszával - ábrázolja".) Egyedül a kisgyőri az, amelyikről ilyen nyilvánvalóan nem tudjuk igazolni ugyanattól a mestertől való származását. Mégis magának a harangnak és a feliratának egész jellege ezt teljes joggal elfogadhatónak tünteti fel. A közepes nagyságú betűkkel ellátott négy harang feliratát vizsgálva még egy érdekességet figyelhetünk meg. A gagybátori feliratában - hibásan - GLORE szó foglal helyet. A másik három harangon azonban GLORIE olvasható. Ettől eltekintve a négy felirat mégis tökéletesen fedi egymást. Még a kérdéses szó betűi is, csak az R betű megcsonkításával utóbbi és az E betű közé még egy I van beszorítva. A sablon, amelyben e feliratokat kiöntötték, tehát eredetileg hibásan lett készítve. A mester azonban a hibát hamarosan észrevehette és a sablont egy I bevésével kiigazította (vagy kiigazíttatta). Ebből mindenesetre az megállapítható, hogy a gagybátori harang a nagybarcainál, tiszabőinél és szügyinél korábban készült. A fentebb felsorolt-összesen 17-OREX . . . feliratú harang elég körülhatárolható, nagyjából az Ipoly-Tisza-Hernád-Garam közötti területen található (ill. volt található). A magát meg nem nevező mester tehát ezen a vidéken működött. Bizonyára itt is lakhatott, de, hogy közelebbről hol, azt sejteni sem tudjuk. A működésének idejére is egyedül a nógrádszakáli harangra kiöntött 1523 évszám utal; a többi harangját is nagyjából erre az időre keltezhetjük. Megjegyezhetjük még, hogy azok a harangok, amelyek feliratában a nógrádszakálin lévőkkel azonos nagyságú betűk vannak (mint pl. a balatoni és gyöngyöstarjáni), a fent felvázolt terület keleti felében találhatók, ami talán azt jelentheti, hogy a mester ezen a vidéken főként az 1523 körüli években dolgozhatott. Végül megemlítünk még három, a XVI. század elejéről való Heves megyei harangot, amely azonban sajnos az idők folyamán elpusztult. Az egyik Gyöngyöspatán volt; 1843-ban „öntötték át", miután megrepedt. Az 1811. évi canonica visitatio szerint 1500ban öntötték, a felirata „Iesus Nazarenus Rex Iudeorum О Rex glorie veni cum pace" 32. Rómer Flóris hagyatéka XL VII., XL VIII. 33. Schematismus Historicus Dioecesis Neosoliensis pro anno MDCCCLXXVI (Neosolii év nélkül) 154. 34. Evangélikus canonica visitatio 1804. június П., 1882. június 4-5. 404
