Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása VII. (1957–1988)

A fejedelem kíséretéhez tartozó fegyveresek segítségével, elsősorban fejedelmi és törzsfői szálláshelyek, udvarhelyek körzetében kezdetben jelentős eredményeket értek el a térítők. Az első évek után azonban a térítés kissé lelassult, megtorpant, a fejedelem figyelmét, erejét elsősorban a központi hatalom kiépítésének és a szomszédokkal megromlott kapcsolatok gondjai kötötték le. Felélénkülésére a fenti célok elérése, a dolgok rendezése után került sor, Géza fejedelemségének második felében, majd halála után fia, István uralkodásának kezdetén. Erre a folyamatra utalnak az azzal kapcsolatba hozható kisszámú írásos emlék adatai, Esztergom és Székesfehérvár fejedelmi székhellyé történt kiépítése, e helyeken a fejedelmi keresztelőegyházak (temetkezőhely) felépítése. A térítés fent vázolt menetére következtethetünk még néhány megerősített, kápolnás fejedelmi-királyi udvarház építéséből, amelyek nem sokkal később a legkorábbi magyar bencés kolostorok, apátságok lettek (Pannonhalma, Pécsvárad, majd Bakonybél, Zalavár, Zirc). A térítés felerősödését egyértelműen bizonyítja legkorábbi püspökségeink alapítása a XI. század elején, s a törzs- és nemzetségfők központjaiban emelt keresztelőegyház?

к építése (Keszthely, Kisnána, Öskü, Rábaszentmiklós, Sály stb.).

9 Az általunk „dunai térítőcsoport" nyomán fellelhető templomok általában egyhajósok, torony nélküliek voltak és félköríves szentéllyel záródtak. Nézzük most már meg a feltételezett másik, „keleti" (bizánci) hatásokat mutató térítést végzők építéstörténeti, régészeti és történeti adatokon keresztül jelentkező adatait, az azzal kapcsolatos megfigyeléseket. E „csoport" jelentkezésének első adatai megelőzik a már ismertetett „dunai térítők" jelentkezésének idejét. 948-ban Bulcsú harka - a magyarok harmadik méltósága - Tormással, Árpád dédunokájával Bizáncba ment és öt évre szóló békekötést írtak alá. A császár mindkettőjüket megkeresztelte. A szerződés lejártával, 953-ban rangban a harka felett álló gyula valószínűleg Zombor - ment Bizáncba, feltehetően ismét egy herceg kíséretében. A gyula megkeresztelkedett és egy Hierotosz nevű püspököt hozott magával.

10 Milyen hatással, súllyal jelentkezett a fenti történeti esemény a magyarok térítésének folyamatában? Régóta tudományos követelmény a megoldatlan kérdések kutatásában a komplex, a valóság sokoldalú megközelítésének módszere. A régészeti szempont vizsgálatát a történeti kérdések megoldásában az elmúlt évtizedekben már több kutató szorgalmazta. E folyamatba kívánunk mi is besorolni a „keleti hatásokat" jelző térítés vizsgálatával, korábbi régészeti feltárások eredményeinek újraértékelésével. Elsőként a gyulafehérvári székesegyház déli oldala mellett feltárt körtemplom maradványait vizsgáljuk meg." A gyulafehérvári, legalsó szintekben feltárt körtemplom maradványának igazi értékelése a fennálló nagyszerű román kori székesegyház jelentősége miatt kicsit mindig háttérbe szorult, s csak más, de hasonló korszak kérdéseivel kapcsolatban került szóba az utolsó évtizedekben. Most, hogy más feltárási eredmények fontossá teszik e jelentős építészeti, történeti emlék pontosabb elemzését, kissé részletesebben foglalkoznánk e maradvány kérdésével. 9. SZABÓ J. Gy.: A Duna-Tisza köze és a honfoglalás. Forrás 7. XV. évf. 1983. július 34-51. (A megoldatlan kérdések vizsgálatánál a sokoldalú megközelítést hangsúlyozva ismerteti Kristó Gyula és Győrffy György új eredményeit a mgyar törzsek szállásterületének vizsgálatában. Ezután rátér a régészeti kutatás fontosságára és a tarsolylemezek, hajfonatkorongok és az „ellenzős" szablyák vizsgálatán keresztül kísérli meg a kérdés megközelítését, az ahhoz kapcsolódó további adatszolgáltatást.) - K. KOZÁK: Stephan der heilige und Pécsvárad Spezimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis (Pécs, 1989). 10. GYÖRFFY Gy., i.m. (1977) 47. -KOZÁK К., i.m. (1985) 123-125. -Uő., i.

m. (1989). 11. SZABÓJ. Gy.,i.m. (1983) 34.-KOZÁK К.: Félköríves szentélyű templomaink a XI. században. Arch. Ért. (1966) 47-64. 324