Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kozák Károly: Az egri vár feltárása VII. (1957–1988)

A kérdés vizsgálatánál a korábbi feltárások felméréseit, az azzal kapcsolatos szóbeli tájékoztatásokat, valamint az azóta eltelt időben történt, székesegyház közelében feltárt körtemplomokra vonatkozó tanulságokat vehetjük elsősorban figyelembe. Ezzel a munkával párhuzamosan azonban mérlegelnünk kell a kérdéssel kapcsolatos feltevéseket, megállapításokat, pontosítani szükséges a felhasználással kapcsolatos eddigi meghatározásokat (keresztelőegyház, székesegyház keresztelőkápolnája, falusi plébániatemplom).

12 A székesegyház (első) déli maradványai mellett feltárt - a régi sekrestye alapmegerősítő munkáival kapcsolatban - körtemplom formájáról, részleteiről Fridii Sándor, Möller István építésvezetőjének két felmérési rajza és levelekben fennmaradt feljegyzései tájékoztatnak bennünket. Ezeket az adatokat használták korábban is a körtemplom maradványainak értékelésekor, ha nem is egyértelműen kimondva, de az első román kori székesegyház keresztelőkápolnájának határozta meg azt. A két felmérési rajz, valamint a kivitelezési - és nem feltárási - munkákat irányító művezető írás- és szóbeli megjegyzései nem győzhetnek meg bennünket az első székesegyház és a körtemplom egybeépítettségéről, különösen akkor, amikor újabb más püspöki székhelyeken végzett feltárások az egykori külön építésre irányítják figyelmünket (Eger, Esztergom, Veszprém). A gyulafehérvári székesegyház monográfiájának írója is említette - mások nyomán -, de el is vetette a fentiek és a körtemplom kis mérete (amely még kis plébániatemplomnak sem lett volna elegendő) alapján annak Gyula 948 körüli bizánci megkeresztelkedéséhez és az akkor onnan hozott Hierotheos „püspök" tevékenységéhez kapcsolható lehetőségét. Az újabb kutatási eredmények alapján azonban azt mondhatjuk, hogy sem az „egybeépítettség", sem a méretre való hivatkozás sem fogadható el mai ismereteink nyomán (7a-b. kép). Az egybeépítettség ellen szól az első székesegyház és a körtemplom kelet-nyugati hossztengelyei közti eltérés, a déli hajófal és a hajó délkeleti sarkának bizonytalansága, valamint a kápolna pilléreinek a feltárást nehezítő, beszűkítő volta. Nehezíti még a vizsgálatot a két felmérés közti ábrázolásban mutatkozó különbség (alapozás, felmenőfal) és a mélységi adatok hiánya. Az ebből a különbözőségből eredő bizonytalanság alapján még egy olyan körtemplom lehetősége is felvetődhetne - bár mi ezt nem támogatjuk -, amelynek keleti oldalához később építették hozzá a félköríves szentélyt (7a-b. kép). A két felmérési rajz és a feltárt maradványokkal kapcsolatos építésvezetői megjegyzések nem fogadhatók el perdöntő adatoknak az egybeépítettség mellett.

13 12. DERCSÉNYI D., i.m. (1970) 56-58. és 79-80. (Lehetségesnek tartja, hogy a gyulafehérvári körtemplom keresztelőkápolna volt, de az egybe- vagy különépítés kérdésében nem foglal állást.) - ENTZ G.: A gyulafehérvári székesegyház (Budapest, 1958) - GYŐRFFY Gy., i.m. (1977) 47. és 183. („. . . a térítő püspök állandóbb székhelyét Gyulafehérváron kell feltételeznünk.") - KOZÁK K., i.m. (1966) 58-60. - GERVERS-MOLNÁR V.: A középkori Magyarország rotundái (Budapest, 1972) 52., 61. és 35. kép. (Entz Géza nyomán a körtemplomot az első székesegyházzal együtt épültként írja le.) 13. A 7a. felmérésen - mindkettőt Fridii Sándor készítette - a körtemplom szentélye alatti alapozás egységes faltestnek tűnik, holott e helyen jelentkezni kellett volna a második székesegyház fal- és pilléralapozásainak is, az első építkezéstől elválóan, amint arra a körtemplom szentélyének északi oldala melletti faltest is utal. A két felmérés gondos összehasonlításánál különös figyelmet érdemel a körtemplom északi falának ábrázolása. A belső ív középen megtörik, „kiegyenesedik", mintha ott egy későbbi építkezés idején egy küszöböt alakítottak volna ki. Ehhez a kiigazításhoz három egymáshoz illeszkedő kő, illetve a felső kettőhöz tartozó sorok kövei. Ennek a faltestnek nyugati végéhez csatlakozik a hajófal tört vonalú („bolygatott") végződése, anélkül, hogy ott pontos illeszkedést megfigyelhetnénk (7b. kép). 325