Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

öv, ezüstös szablya stb. jelezte, az a sírba is magával vitte azt túlvilági útjára.

61 Veretes tarsolyaink kopott volta épp a hosszú használat eredménye. Ugyanakkor pl. tarsolylemezeinknél a kopottakon kívül szinte verdefényes darabok is vannak. Úgy vélem tehát, e tárgyakat viselőjük bizonyos rangra emelés során kaphatta urától, adományként. Nem lényegtelen kérdés ez, hiszen mást jelent, ha adományként jut a rangjelző tárgyhoz tulajdonosa, s megint más, ha e tárgyat utódai örökölhették. Az előző esetben feltételezhető az adományozó fejedelemtől, törzsfőtől stb. való szorosabb függés. A méltóságjelvény itt viselőjének saját rangját fejezi ki. Ha viszont a méltóságjelző tárgy örökölhető, úgy a hatalomtól való függés lazább, s viselőjén keresztül a család, nemzetség rangja-hatalma jut elsősorban kifejezésre. A szabolcsi, zempléni részeken sorra előbukkanó rangos temetők valamely törzsfő vagy fejedelem katonai kíséretének hagyatékai lehetnek, az egyszerű harcosokat

62 csakúgy magukba fogadták, mint a kíséret kisebb-nagyobb rangú vezetőit. Aligha tévedünk, ha a veretes tarsollyal elhantoltakat e kíséret középszintű vezetőinek gondoljuk. Rangban mindenesetre felettük állottak a tarsolylemezek viselői, s még inkább azok a főnökök, akiknek köre (éppen az ország ezen szegletében) a zempléni, rakamazi, tarcali, geszterédi, eperjeskei (2. és 3. sír), karosi (II. temető 52. sír, III. temető 11. sír) sírok nyomán napjainkban kezd kirajzolódni. Úgy tűnik, az újabb feltárások nem támasztják alá azt a korábbi elgondolást, miszerint „. . . egy temetőben, illetve a síroknak egy sorában csak egyetlen tarsolylemez van . . ."

62a Az eperjeskei, kenézlői temetőkön kívül most már Karos-Eperjesszög II. temetőjében is két tarsolylemez került elő, s ezekhez csatlakozik még további három veretes tarsoly. Nehezen képzelhető el az is, hogy a 73 sírós, öt-hat évtizedig használt temetőben ez öt generációt jelentene. Főként ha a korábban feltételezett nagy családi rendszerre akarnánk e tényt ki vetíteni.

62b 61. L. 59. j. - A bécsi szablya példája - miszerint sohasem volt földben e fejedelmi méltóságjelvény - nem lehet döntő érv, ugyanis egy fejedelem kincstárában bizonyára nem egyetlen méltóságjelző fegyver (jelen esetben: szablya) volt, de temetéskor csak egyet helyeztek a sírjába. A többi utódaira maradhatott, s e tény mögött véleményem szerint nem kell bonyolult magyarázatokat sejteni. A bezdédi tarsolylemez nyomán - mely egész felületén aranyozott - sem lehet feltétlen színarany tarsolylemezek létére következtetni. A háttér aranyozása honfoglalóink művészetében a minta kiemelését szolgálta - az ezüst tárgyak esetében! Egy vörösrézből készült tárgyon a háttér aranyozása semmit sem emelt volna ki. Éppen ezért volt célszerűbb - mint a bronz tárgyak esetében általában - az egész felület aranyozása a bezdédi tarsolylemez esetében is! 62. Viszonylagos meghatározás honfoglalás kori temetőink esetében ez az „egyszerű harcos", hiszen Karoson azok tartoznak ide, akiket lóval, lószerszámmal, íjjal, tegezzel, alkalmanként szablyával, pénzzel stb. temettek el. Jellemző a temetőtípusok (területi egységek?) közti különbségekre, hogy pl. az algyői közösség vezetőjeként meghatározott harcos (mellékletei: lovastemetkezés, lószerszám, két arany haj karika, szablya, állatcsont) Karoson vagy e vidék hasonló temetőiben csak az egyszerűbb mellékletű kísérő harcosok közt kaphatott volna helyet: KÜRTI В., Honfoglalás, megtelepedés, államalapítás. Szeged története 1. Szeged 1983. Szerk. KRISTÓ Gy. 260. 62a. DIENES

I., FA 16. 1964. 82. 62b. LÁSZLÓ Gy., HMNÉ 1944. 142., 355. szerint a tarsolylemezes sírok a sírsorok közepén helyezkednek el, s a nagycsalád egy-egy generációjának a vezetőjét ( = nagycsaládfő) jelzik. E középrétegbeli temetők véleményem szerint nem nagycsaládok hagyatékát rejtették: RÉVÉSZ L., Arch. Ért. 116-117. 1989-90., RÉVÉSZ L., Beszámoló a Karos-Eperjesszög II. honfoglalás kori temető ásatásáról. Elhangzott a „Honfoglalók honfoglaláskor" című konferencián, Szeged, 1988. IV. 19-én. Sajtó alatt. 287