Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

E rangos temetők ekő sírjait már 895 táján, vagy akár néhány esztendővel korábban is megáshatták, s a X. század közepén hagyták fel azokat. Karoson is jó néhány olyan tárgy látott napvilágot, amely friss keleti kapcsolatokra utal. Egyikük éppen az egyik veretes tarsolyt tartalmazó sírban (11. sír) bukkant elő. Az ezüstlemezzel borított markolatú szablyán

63 lelt ujjosztógúlához hasonlót a szaltovói, Kaukázus-vidéki szablyákon láthatunk.

64 Az erősen kopott fegyverhez tulajdonosa még az etelközi szálláson juthatott. Archaikusnak tekinthető az a vonás is, hogy tegezét vas akasztóhorogra rögzítette. Ez a - honfoglalóink körében már ritka - megoldás ugyancsak a kelet-európai sztyeppékre jellemző. A tarsoly kapcsolószíjának záróverete kapcsán utaltunk már a verebi, bezdédi övkészletekhez való hasonlóságra. Ez utóbbiakat szakirodalmunk a honfoglalók első nemzedékéhez kapcsolja.

65 Semmilyen jel nem mutat rá, hogy kételkednünk kellene abban: a szablyához hasonlóan igen erősen kopott veretes tarsolya is a Kárpátoktól keletre került a felszerelésébe. Aligha lehet megkérdőjelezni azt az elgondolást, miszerint az egyszerű bőrtarsolyok fedelén mindinkább halmozódó veretek vezettek a tarsolylemezek kialakulásához.

66 E jelenséget azonban leleteink esetében úgy tűnik, nem lehet egyben időrendi sorként kezelni, márcsak azért sem, mert Karoson - mint láttuk - egy temetőn és viszonylag szűk időhatárokon belül a tarsolyok minden változata előkerült, a legegyszerűbbtől a pompás tarsolylemezekig. Fontos az a tény is, hogy - amennyiben helyes a rekonstrukciónk a 11. sír tarsolyának esetében - a szerkezeti megoldások, a zárásmód már azonos a tarsolylemezekével. Hogy e megoldásokkal már Etelközben élhettek eleink, azt alátámasztják a fent már idézett, Csernyigov-Berjozkiból származó veretek is. Nem szükségszerűen kell tehát a tarsolyoknak lemezzel történő borítása (s ehhez kapcsolódóan az új zárási mód) gyakorlatának kialakulását a honfoglalás utánra tennünk, még akkor sem, ha kétségtelen: a veretes tarsolyok szerkezeti elemei, kapcsolásmódja (Bana!) tovább élnek tarsolylemezeinken. Hogy ez utóbbiak zöme már a Kárpát-medencében készült, az nagyon valószínű. De hogy ez teljesen friss, már itt kialakult gyakorlat lenne, ami alól csak egy-két korai lemezünk lehet kivétel (Bezdéd), a fentiek fényében már kevésbé látszik bizonyosnak. 63. RÉVÉSZL., Arch. Ért. 116-117. 1989-90. 18. kép. 64.-L.27.J. 65. L. 35. j. és 36. j. 66. DIENESI.,FA24. 1973.178. 288