Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Révész László: Honfoglalás kori veretes tarsolyok Karosról

mint az ételmellékletet jelző állatcsontok. Négy alkalommal veretes öv is előkerült (Karos-Eperjesszög I. temető 9. sír, II. temető 61. sír, Budapest-Farkasrét, TiszaeszlárBashalom II. 13. sír), de sohasem szablyával együtt! Úgy tűnik, a veretes tarsoly viselésére jogosult harcosok között is volt rangkülönbség, legalábbis ezt sejteti, hogy a szablya és a veretes öv sírjaikban következetesen elkerülik egymást. Hogy ez a rangkülönbség pontosan miben állott, a kevés számú adat miatt ma még nem állapítható meg.

54 A tarsolykészletek zömét bronzból öntötték, hármat azonban (Budapest-Farkasrét, Karos-Eperjesszög II. temető 11., 61. sír) ezüstből formáztak. Valamennyi eddig előkerült veretegyüttes meglehetősen kopott, ami hosszú használatra utal. Feltűnő, hogy több alkalommal is hiányzik egy-egy fedélveret (Karos-Eperjesszög II. temető 11., 41. sír, Újfehértó-Micskepuszta). Márpedig ezek nélkül a készlet csonka, a kompozíció felbillen. A honfoglalás kori sírokban több alkalommal is megfigyelhettük, hogy az öves lószerszámgarnitúra hiányzó darabjait mindenképpen pótolni igyekeztek, még ha olykor egészen eltérő anyagú vagy formájú véretekkel is. Nehezen elképzelhető, hogy pont a tarsolyok esetében ne próbálkoztak volna ezzel - ha a hiány még a viselője életében keletkezett. Feltételezhető tehát, hogy a tarsolyokat valamilyen okból a temetési szertartás során csonkították meg.

55 A veretes tarsolyok elterjedését szemlélve (23. kép) első pillantásra feltűnik, hogy döntő többségük ÉK-Magyarországon került elő, mégpedig a szabolcsi, zempléni területeken. E tárgytípus elkülönülése még a tarsolylemezeknél is szembetűnőbb. Úgy vélem azonban, ennek a különállásnak nem etnikai alapja volt.

56 A tarsolylemezek kapcsán vetődött fel korábban, hogy kis számuk miatt nem lehettek rangjelző tárgyak.

57 Újabban Dienes I. a fejedelmi háztól való függés kitüntető jelvényeinek tekinti azokat.

58 Magam ez utóbbi - a veretes tarsolyokra is vonatkoztatható - véleménnyel értek egyet. Dienes azon elképzelését azonban, miszerint e tárgyak hiánya a leggazdagabb honfoglalás kori sírokban (Geszteréd, Zemplén) abból ered, hogy méltóságjelvényként utódaikra hagyták volna azokat,

59 nem tudom elfogadni. A karosi temetőkben (is) megbizonyosodhattunk arról, hogy a rangjelző tárgyak szigorú, kötött rend alapján kerülnek elő a sírokból.

60 Akinek a méltóságát életében tarsolylemez, veretes tarsoly vagy 54. A jelenség további vizsgálatot igényel, mert pl. Karos-Eperjesszög II. temetőjében a 8 szablyás és a 8 övveretes sír következetesen kikerüli egymást! Átfedés egyetlen esetben, a közösség feltételezhető vezetőjénél van (52. sír). Hasonló átfedés lett volna a Budaörs, Túzkőhegy, Naphegy utcában feltárt 1. sír esetében is: I. MELIS K., Rég. Füz. Ser. 1. No. 38.1985. 74-75. Az ásató szíves levélbeni tájékoztatásából azonban kiderült, hogy a korábban tarsoly részeinek gondolt veretek valójában az öv lecsüngő végéhez tartoztak. A budaörsi leletet tehát törölhetjük veretes tarsolyaink sorából. A felvilágosítást ezúton is szeretném megköszönni az ásatónak. 55. Az övek megcsonkításáról LÁSZLÓ Gy., Arch. Ért. 103. 1976. 79., 4. j. 56. E területet korábban szakirodalmunk a kabarok szállásterületének tekintette. E nézetek kritikájáról összefoglalóan FODOR I. Néhány régészeti észrevétel a kabar-kérdésről. Régészeti tanulmányok Kelet-Magyarországról. Folklór és etnográfia 24. Debrecen 1986. 99-114. 57. Szőke В., Rég. Tan. I. Bp. 1962. 21. 58. DIENES I., A honfoglaló magyarok. Bp. 1978. 24-25. DIENES idézett feltevését elfogadta SZABÓ János Győző is, a fejedelmi törzs szállásterületének meghatározására kísérletet tevő munkájában: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás. Forrás 1983/7. 34-51. 59. DIENES L, FA 16. 1964. 82. 60. RÉVÉSZ L., Arch. Ért. 116-117. 1989-90. 286