Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Mesterházy Károly: A Felső-Tisza-vidéki ötvösműhely és a honfoglalás kori emlékek időrendje

A helyi szláv vagy szláv nyelvű avar lakosság közül az avar jellegű temetők az ország belsejére jellemzőek, a szláv temetők pedig a magyar lakosság peremterületére. Az összevetésre a jól kutatott szlovákiai anyag a legalkalmasabb. Ezért érdeklődéssel várjuk a feldolgozás alatt álló csekeji

112 és ducói

113 ásatások eredményeit. Ducón még a 11. század végén is kimutatható a morva fémművesség utóélete. Csekejen a korai szláv és a későbbi magyar népesség temetkezik ugyanarra a helyre. A két népesség viszonyában egyelőre az adatok gyűjtésénél tartunk. 3. A honfoglaló magyarok második nemzedéke Röviden szólnunk kell a honfoglaló magyarok második nemzedékéről is. A honfoglalás kori előkelő női sírok egy jelentős csoportja csak áttételesen kapcsolódik a tarsolylemezek köréhez. Korábban ezt a csoportot is oda sorolták, de a 87 sírlelet tanúsága szerint az első nemzedék sírjaiban e csoport vezérletével, a csüngős véretekkel nem találkozunk. Kivételképpen az említett 87 lelőhelyen is előfordulnak. Bezdéden a legszélső sírban, Bodrogszerdahelyen gazdag ingnyak díszeként, sőt Kisdobrán a 2. sírban dirhemmel együtt is.

114 Ezekben az esetekben talán nem az első nemzedék sírjairól van szó, Kisdobrát kivéve. A Felső-Tisza-vidéken csupán egy előkelő sírban találkozunk velük: Bujon.

115 Ezt az elkülönülést nem tartjuk véletlennek. Dél-Oroszország területéről nem ismerünk csüngős véreteket. Ezek a női ruhadíszek a Kárpát-medencében alakulhattak ki. Előképeik a tarsolylemezek körében levő veretek voltak. A csüngős veretek alsó vagy felső tagjai önálló veret formájában már korábban is megvoltak. Az összekapcsolás egy elnyúlt fülecske segítségével történt, ill. az alsó tagon egy áttörés kialakulásával. Etelközben és a Kárpát-medencében a verebi és a bashalmi 2. temető 3. sírjának csüngős veretei mutatják az előképet. A nagykörűi leletben, amely az első nemzedékhez kapcsolható a szolnok-strázsahalmi övvereten keresztül, a csüngős veretek mindkét tagja megjelenik, de még önállóan. A felső tag hátoldalán már ott vannak a felvarrására szolgáló fülek, melyek a csüngős véretekre jellemzőek. A lelet a 920-as évekre keltezhető. Ebből az időszakból származik a kisdobrai lelet is, amely a legkorábbi csüngős veretnek tekinthető. Hasonló keltezést enged meg az egyetlen nyugati pénzzel keltezett sírleletet, Aldebrő-Mocsáros 20. sírjából, melyben Provencei Hugó pénzét találták.

116 Az idős (maturus) korú nő 20. éve körül kaphatta ruhadíszeit. A csüngős veretek nem a tarsolylemezek körének műhelyében készültek. Időrendjüket tekintve átmenetet képeznek az első nemzedék korai és késői emlékei között. Talán nem tévedünk, ha elterjedésüket a 920-as évekre, ill. 920 utánra keltezzük. A hét magyar törzs előkelő és középrétegének női sírjaira jellemzőek. A Kér, Tarján és Keszi törzsi töredékek által lakott falvak temetőiben találkozunk velük (Fiad-Kérpuszta, Nyitrakér-Milanovce, Tarján-Téglaház dűlő, talán Bánkeszi és Bátorkeszi).

117 A kaftán díszítésére szolgáló nagyméretű veretek gazdag sorozatai a Közép-Tisza-vidékén kerültek elő (Szeged-Algyő, Szeged-Bojárhalom, Hódmezővásárhely-Kopáncs, Ószentiván, 112. REJHOLCOVÁ, Maria 1978. 49-53.; 1987. 89-90. 113. RUTTKAY Alexander 1978. 74-84. 114. JÓSA András 1896. 409.; 16. sír. 3-4. kép.; LÁSZLÓ Gyula 1944. 152.; DÓKUS Gyula 1900. 52., 57. 115. CSALLÁNY Dezső 1970. 41. tábla. 116. KOVÁCS László 1989. No. 2.; SZABÓ János Győző 1978-79., 114. 132. jegyzet. 117. NEMESKÉRI János-LIPTÁK Pál-SZÖKE Béla 1953. 205-370.; TOCIK, Anton 1968. 917., 58-62.; HABOVSTIAK, Alojz 1964. 410-26.; MESTERHÁZY Károly 1980. 55. 249