Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kiss Attila: V–VI. századi Kárpát-medencei uralkodók – régész szemmel
ve 84 , míg az I. sírban nyugvó Omharus vagy Bóna feloldási kísérlete szerint a keleti-germán nevű (Aud)omharius (azaz: „a seregek ura, üdve" 85 ) egy Ardarich utáni király lenne. 86 Az apahidai I. és II. sír esetében az a legfeltűnőbb különbség, hogy míg a fegyvertelenül és lószerszám-leletek nélkül eltemetett Omharus sírjában germán, arany karperec 87 és bizánci insigniák 88 [arany hagymafejes fibula, arany pecsétgyűrű, stemma/ diadéma(?)] jelentik az insigniákat, addig az arany tárgyak szempontjából sokkal gazdagabbnak látszó, fegyverzettel és lószerszámmal ellátott II. sírra az insigniák teljes hiánya jellemző. Ez az eklatáns példa is mutatja, hogy milyen nehéz konkrét esetben, csak régészeti leletek alapján a király vagy nem király kérdésben dönteni. Hiszen egy királysírba azért került vagy nem került insignia, mert az adott királyi udvar ceremónia rendszerében - ilyen vagy olyan hazai tradíció vagy külső (pl. bizánci) udvar hatására az insigniák megillették az elhunyt uralkodót, vagy ellenkező esetben az insigniák már a mindenkori élő királyé voltak/lehettek, s ebben az esetben nem került eltemetésre. Az apahidai sírok esetében viszont egyazon udvar egyazon ceremónia rendszerével kell számolni, s ennek alapján Omharus - azt hiszem - király volt, s a II. sírban az insigniák hiánya az eltemetett királyi volta, de nem királyi szintje elleni érvként fogható fel. Az apahidai két, egymástól kb. 500 méterre fekvő, leleteik alapján egymáshoz időben is közelálló sír és a közöttük a faluban félúton előkerült 89 , valószínűleg az előzőekkel azonos korú III. apahidai sírból származó pompás aranycsat 90 , valamint az ugyanabban a folyóvölgyben (Kis-Szamos) tőlük kb. 9 kilométerre megtalált szamosfalvi/some§eni, a sírokkal azonos korú, megcsonkítva is 0,63078 kg súlyú arany kincslelet 91 arra utal, hogy az egyik gepida királyi udvar/regia az V. sz. II. felében a mai Apahida területén 92 (s nem a tőle légvonalban 15 km-re fekvő Kolozsváron, az egykori római Napocán 93 ) feküdt. Az Erdélyi Középhegység északi oldalán, a Kraszna folyó völgyében, már a hegyek között elrejtett szilágysomlyói I. és II. kincslelet, összesen 2,49923 kg + 2,55907 kg aranysúllyal 94 kétségtelenül királyi kincstárból származik. Az elásáskor nyilván biztonsági okokból két részre osztott, egymástól pár méterre elrejtett kincset az újkorban bár egyazon telken feküdt mindkét lelet! - egy évszázados különbséggel találták meg. A kb. 150 esztendő alatt összegyűjtött kincsek településtörténeti adatok alapján a gepida, de nem az erdélyi, hanem a Tisza vidéki királysághoz köthetők. A kinccsel kapcsolatban „csak" annyi a kérdés: hogy a kincslelet(ek) elrejtésére a gepidák hun 84. HOREDT, Kurt 1986., 20. 85. BÓNA István 1986a. 147. - Az *Audomharjaz vagy *(Aud)Omharius lehetőség (BÓNA István 1986a. 147) lehetőség mellett szövegemben a tradicionális Omharus névformát használom. (Megjegyzendő: a „harjaz" (BÓNA István 1986a. 147) szó gótul helyesen „harjis" (vö: HUTTERER Miklós 1973., 34., 252.; HUTTERER Miklós 1986., 229., 414.) 86. HOREDT, Kurt 1958., 83. 87. WERNER, Joachim 1980., 6-7. 88. WERNER, Joachim 1965/66., 122.; WERNER, Joachim 1971., 49.; SCHNEIDER, Reinhard 1982., 101.; KISS Attila 1987b. 89. HOREDT, Kurt 1986. Abb. 8:1. 90. HOREDT, Kurt 1986. Abb. 8:2, KISS Attila 1986. Tabelle 2., Nr. 3. 91. HOREDT, Kurt-PROTASE, Dumitru 1970.; KISS Attila 1986. Tabelle 2. Nr. 26. 92. HOREDT, Kurt 1986., 20. KISS Attila 1987. 93. BÓNA István 1986a. 149.; BÓNA István 1984., 297. 94. HAMPEL, Joseph 1905., II. 15-30., III. 14-31.; FETTICH Nándor 1932.: NOLL, Rudolf 1974., 73-75.; KISS Attila 1986. Tabelle 2., Nr. 29-30. 210
