Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Kaposvári Gyula: Szabó János muzeológusi évei Szolnokon (1954–1958)

utaztunk a tsz kocsiján, hideg-havas időben a Zagyvarékas-Szolnok-Abony határa találkozásánál lévő halomhoz, ahol Polónyi Boldizsár és Béla ásták a szép aranyszín homokot. A domb egy részét már évtizedekkel előbb elhordták mások. Ki tudná azt megmondani, milyen régészeti leleteket szórtak itt szét? Érdemes volna megtudni, hány sírra bukkantak azon a részen, hiszen a sír feltárása közben hamarosan kitudódott, hogy honfoglalás kori maradvány került napvilágra. A rejtelmes állatcsontok egy összenyomott lókoponya és a mellé temetett lábcsontok voltak, melyek a csontváz bal oldalán, a lábszár mellett feküdtek. Ez a szokás a honfoglalás kori temetkezéseknél. Még nagyobb lett az öröm, mikor a fejtájékon egy 15-16 cm magas cserépedény került elő. Szabó Gioni mondta is, hogy hiteles honfoglalás kori sírból 6-7 edénynél alig ismerünk többet hazánk területén. Meg kell jegyeznem, hogy a lelkesedés lángja nem tudta ellensúlyozni a kegyetlenül fújó, metsző hideg szelet, amelytől semmi sem védett bennünket. Az órákig tartó aprólékos munkában alaposan átfázva, vidáman topogtuk körbe a tüzet, amellyel Polónyi néni kedveskedett. A szíveslátástól és a tűz melegétől újjáéledve folytattuk munkánkat, nemsokára kirajzolódott a homokban a teljesen feltárt sír s benne egy 14 év körüli leánygyermek csontváza. A Néplapban közölt írásomban

2 feltettem a kérdést, hogy „mi jelentősége lehet egy ilyen gyermeksírnak, hiszen a csontok közül majdnem csak a koponya maradt épen a fülkarikákkal, s a térd közelében a kengyelek és a zabla maradványai erősen rozsdás állapotban. A már említett lókoponyán és cserépedényen kívül a deréktájon egy kis bronzcsat került még felszínre. Érdemes-e vajon annyi munkát ráfordítani egy ilyen sírra? Könnyű erre a válaszadás. A régészek a földből előkerült leleteknek a tudományos és történeti értékét nézik, azt. hogy mennyiben segít hozzá a lelet hazánk földjének, történetének alaposabb megismeréséhez . . . Amikor néhány évtizede Szolnoknál a Zagyva vasúti híd környékén lévő, ún. Strázsahalomban a gátépítő kubikosok honfoglalás kori tarsolylemezt találtak, amely ma a Nemzeti Múzeum kiállításán látható, hiteles adatunk volt arra nézve, hogy a X. sz. tájékán már jártak erre magyarok, hiszen itt temették el néhány harcosukat. De a Zagyvarékason most előkerült gyermeksír még döntőbb bizonyíték . . . Polónyi Boldizsárék helyesen ismerték fel azt a módot, hogyan kell a földből előkerült leletekkel eljárni. Elmentek a postára és annak vezetője szívesen jelentette tovább a dolgot a szolnoki múzeumnak. A Nemzeti Múzeum a leletmentéshez megfelelő összeget bocsátott rendelkezésünkre. Szándékunk, hogy az ásatás eredményéről - elsősorban Zagyvarékason - előadásokat tartunk. így a község lakosai és a tanulóifjúság is részletesebben megismerheti a község történetének egyik fontos korszakát. A szolnoki Damjanich János Múzeum ez évi munkatervének legfontosabb feladatául azt tűzte ki, hogy elkészíti megyénk régészeti lelőhely-kataszterét - idézem tovább az egykori újságcikkből, hogy egy kis betekintést nyerjünk a múzeumi tudományos munkába -, vagyis a már eddig leírt lelőhelyek és a múzeumban lévő anyagok jegyzékét kiegészíti újabbakkal. Megyénk minden dolgozója segíthet ebben a munkában -azagyvarékasiakhoz hasonlóan - azzal, hogy akár a múltban, vagy a most folyó építkezések, földmunkák során előkerült leletekre, illetve előfordulási helyükre figyelmünket felhívja. Sokak segítsége szükséges ahhoz, hogy az adatokat összehordva, azokat tudományosan feldolgozva, megyénk részletesebb történetét megismerhessük." 2. KAPOSVÁRI GYULA: Honfoglalás kori sír Zagy varékason, a Vörös Brigád Tsz homokbányájában. Szolnok megyei Néplap, 1955. május 19. 2. 20