Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában

2. a sertések és juhok erdei teleltetése, makkoltatása, az erdő termékeinek (lombtakarmány, makk, erdei füvek, rétek) felhasználása az istállózó takarmányozásban, 3. a falevéllel való almozás. 1. Az erdők nyári legeltetése Tagányi Károly erdészeti oklevéltárában

8 számos adatot közöl a lombos erdők legeltetésének országos gyakorlatáról. Az Északi-középhegység bükkösei és tölgyesei a szükséges gyeplegelő hiányában kitűnő legelőket szolgáltattak. Az erdők kincstári, illetve állami, világi és egyházi nagybirtokosok, valamint a jobbágyfelszabadulás után megalakult úrbéres közbirtokosságok tulajdonában voltak. A XIX-XX. század fordulójától egy-egy település lakói többen összeállva közösen is vásároltak erdőt, és a vásárlások egyik célja az volt, hogy ezáltal legelőterülethez jussanak. A volt nemesi közbirtokossági erdőket a XIX. század végére jórészt elkülönítették, s azokat a tulajdonosok egyénileg használták.

9 Vidékünk erdei legeltetésére vonatkozó adatokkal a XVIII. századtól rendelkezünk. A Heves megyei Szarvaskőnek 1720-ban „tiszta legelője nincsen, csak az erdőben, a völgyekben és a hegyek lábánál". 1770-ben azt írják, hogy „a legelő az erdőben van elrejtve".

,0 Bekény Sándor mikófalvi földesúr 1773-ban tiltakozik az ellen, hogy erdejét nemcsak a mikófalvi nemes Kovács és Kelemen családok, de a csehi lakosok is használják állataik legeltetésére.

11 Gyöngyös mezőváros a XIX. század elejétől rendszeresen szabályozta a város erdeiben történő legeltetést. Az ún. Mátra cédulával rendelkező tősgyökeres helyi lakosok ingyen hajthatták marháikat az erdei legelőkre, csak a pásztorbért kellett megfizetniük. Akinek nem volt Mátra cédulája, az 1 ft-ot fizetett legelőbér fejében.

12

1818-ban, az erdő szekciókra osztásakor a friss vágásokból kitiltották a marhákat mindaddig, amíg az erdő felnövekedik. Az erdőben okozott károk miatt csak a kijelölt részeken közös csordában és gulyában legeltethettek.

13 A XIX. század első felében a füzérradványi Károlyi uradalom engedélyezte azoknak a hegyközi falvaknak - Filkeháza, Nyíri, Pálháza, Radványi Új Huta, Mátyásháza - amelyeknek nincs elegendő legelőjük, hogy marháikat afüzéri alsó erdőkben legeltessék.

14 Ezeket az erdőket elsősorban az igavonó szarvasmarha és a növendék állatok járták kint háló gulyában. A több pár ökröt igázó módosabb gazdák egy pár vonómarhát rendszerint otthon hagytak, majd a legelőn levőkkel cserélték kéthetenként. Filkeházáról a 4-5 kilométerre levő völgybe hajtották a tinókat és az ökröket a tavaszi munkák befejezése után. A nyíriek egészen Sátoraljaújhelyig lehajtották az ökröket és az erdei tisztásokon, réteken legeltették késő őszig. A mikóháziak is emlékeznek a hegybe hajtott kint háló gulyára. Az állatokra a gulyás vigyázott vagy a gazdák őrizték felváltva (Nyíri). Ha gulyást fogadtak, a gazdák akkor is hetenként felkeresték, és sót vittek állataiknak. Éjszakára karámba, gulyakosárba (Kovácsvágás), krámba (Nyíri), akolba (Mikóháza) terelték az állatokat, a gulyás vagy az őrző gazdák pedig rudakból összeállított, szalmával és földdel fedett kunyhóba, kalyibába (Filkeháza) húzódtak éjszakára. 8. TAGÁNYI Károly 1896. 9. L.: PETERCSÁK Tivadar 1981., 1982-83., 1985. 10. IGAZ Mária 1964.147-148. 11. Heves Megyei Levéltár (HML) Vármegyei közigazgatási iratok No. 151. 12. HML. Gyöngyös város közgyűlési jegyzőkönyvei. (Gyvkj) V-101/a. 8. k. 522. 13. HML. Gyöngyös város levéltára (Gyvl) XCV/1. 14. ÉBLE Gábor 1911. 185., 275., 288.; Országos Levéltár Károlyi Levéltár 16. cs. No. 159., 160., 163. 280