Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)
Petercsák Tivadar: Az erdő szerepe Észak-Magyarország népi állattartásában
Az igavonó állatoknak a falutól távoli erdőkben történő legeltetése a Hegyközben a jobbágyfelszabadítást követő legelő-elkülönítések után, a XIX. század végén szűnt meg, amikor a községek a határukhoz közelebbi legelőket kaptak. A nagy kiterjedésű közbirtokossági erdőkkel rendelkező Kovácsvágásról azonban még az 1940-es években is hajtottak ki tavasszal növendékmarhát a rideg gulyába, amely az erdők közötti bozótos legelőn volt őszig. ,5 Fényes Elek a legtöbb keleti-palóc községnél megjegyzi, hogy „az erdő közösen használtatik legelőnek". 16 Az észak-hevesi, nyugat-borsodi falvak birtokosai és közbirtokosságai a jobbágyfelszabadítás után is legeltették az erdőket. „Nagy átka ezeknek az erdőknek, hogy a birtokos rendszerint az egész falu népe . . . miáltal egészen ellepik a legelő marhák" - írja a századvégi vármegyei monográfia. 17 A verpelétiek ökörgulyája és az egy-két éves tinók kis gulyája Szent György-naptól októberig a Mátrában legelt. Éjszakára galagonyatövisből készült karámba hajtották a jószágot. A karámon belül több élő fa is volt, hogy rossz időben védje az állatokat. 18 Az Eger melletti Szarvaskőn még 1950-ben is előfordult a tehenek erdei legeltetése a száraz, takarmány nélküli esztendőben. A tilalom miatt a csordás fűvel dugta be az állatok kolomp ját, hogy ne lehessen meghallani, merre j árnak. 19 Kevesebb adat szól a lovak erdőre hajtásáról. Gyöngyös város erdeiben azonban gyakori kártétel volt a XIX. század második felében a lovak éjszakai tilosban legeltetése. Pl. 1872 májusában három nap alatt 38 esetben fordult elő, s ezért 61 ft 20 kr. büntetést állapított meg a városi erdész. 20 A verpelétiek tavasztól őszig rendszerint a Mátrában legeltették a lovakat. A ménes részére karámot ésféhajat is építettek. 21 A jellegzetesen lótartó hegyközi Kovácsvágáson az első világháború után szűnt meg a csikóknak az erdei tisztásokon, ménesben való legeltetése. Itt éjszakára vesszőből font kerek csikókosárba hajtották a jószágot. 22 Az erdei tisztások nemcsak a kint háló gulyáknak és méneseknek biztosítottak legelőt, de az igavonó állatokat és fejős teheneket egyénileg is gyakran legeltették itt. Egy 1809-es peres irat szerint két nyíri jobbágy favágás idején az erdei tisztáson legeltette ökreit, amelyeket titkon elhajtottak Bretzenheim herceg emberei. 23 A gyenge minőségű és kevés legelővel rendelkező hegyközi falvakban még a két világháború között is gyakori volt, hogy a teheneket lopva az erdei tisztásokon is legeltették. Elsősorban tavaszszal hajtottak az erdőre, amikor fogytán volt a takarmány. Füzéren a legények, Pusztafaluban, Füzérkajatán és a Hutákban az idősebb férfiak vagy gyerekek őrizték csoportosan, illetve egyénileg a marhát. Kovácsvágáson a jármos teheneket, ökröket és lovakat szombat estétől vasárnap estig csoportosan legeltették a legények az erdei tisztásokon. 24 Dél-Gömörben a szakszerű erdőgazdálkodás legnagyobb akadálya volt 1867 táján „az erdei legelőnek tekintet nélküli gyakorlása". Itt „a volt úrbéri jobbágyok barmai egyesülve a földbirtokosok barmaival, nevezetesen birkáival, rongálják az erdei serdényeket". 25 15. PETERCSÁK Tivadar 1977. 297. 16. FÉNYES Elek 1851. 1. 83., 85., 91.; IV. 26. 17. BOROVSZKY Samu Heves m. 261. 18. Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattár 3038. Takács Lajos gyűjtése 1952. 19. IGAZ Mária 1964.148. 20. HMLGyvl.XCV/22. 21. NM EA 3038. Takács Lajos gyűjtése 1952. 22. PETERCSÁK Tivadar 1977. 297. 23. PETERCSÁK Tivadar 1977. 298. 24. PETERCSÁK Tivadar 1977. 297. 25. HUNFALVY János 1867. 242. 281
