Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében

családja könnyen feljusson ide, és az uradalom terményeit is túlzott nehézségek nélkül felszállítsák. Gyöngyösről egész a vár kapujáig szekérút vezetett, amely csak az erődhöz felvezető kapaszkodón vált meredekebbé. Az ostromlóknak a várba való bejutását nem annyira a természeti viszonyok, hanem a kiterjedt védőművek akadályozták meg. Amíg keletről, nyugatról és délről lejtős volt a terep, addig északon a falakon kívül is sík volt. Ez a lapos térség ugyan megkönnyítette az útnak az erősségbe való bevezetését, de a védelmet hátrányos helyzetbe hozta. Nem véletlen, hogy az 1301. évi oklevélben említett fatornyok épp erre a fertályra estek. A várat körülvevő kettős sáncrendszer árkában futott ezen a részen az út. A vár és környéke szervesen bekapcsolódott a földesúri uradalom él Uébe. Lent a Bene patak esését kihasználva malmok működtek, az erősség mellett gyrn íölcsös volt. A falu sem volt messze a vártól. Ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy Gyöngyös gyors fejlődése révén a vagyon legfontosabb helységévé vált, s árnyékot vetett a hegyi falura és környékére. A tulajdonosok esetleg kényelmesebben lakhattak itt, mint a viszonylag kis alapterületű várban. Az 1301. évi osztálylevélben oly részletesen írták le Gyöngyöst, hogy bizonyosan nem véletlenül hallgattak a földesúri kúriáról. Ekkor a majdani városban nem volt a tulajdonosoknak állandó lakhelyük.

40 Gyöngyös fontos közlekedési útvonal mellett, a környező szőlőtermelő falvak középpontjában feküdt. Mint már említettük, egy 1320-ból származó oklevél szerint Csák Máté rátört Gyöngyösre, a templomot megrongálta, az ott elhelyezett értékeket, okleveleket magával vitte, Csobánka unokáját, Sámuelt és familiárisait pedig rabságba hurcolta. Az okleveles híradás meglepő, hisz jól tudjuk, hogy a Csobánkaág Csák Máté híve volt. Az okmányt 1346-ban Miklós nádor hitelesnek fogadta el. Ha a trencséni tartományúr m'égis rátört birtokaikra, azt csak úgy tudjuk magyarázni, hogy a Heves megyei család megpróbált szakítani vele. Ebben az időben még a hatalmi harc nem dőlt el Heves megyében. 1320 augusztusában a király Sirokot ostromolta. Meglepő, hogy ilyen zavaros helyzetben Csobánka unokája a jól védhető vár helyett Gyöngyösön van, sőt az okleveleit is itt tartja. Bárhogy is volt, az eseményt tényként kell elfogadnunk. Úgy látszik, 1320-ra volt valamilyen földesúri lakhely Gyöngyösön. Ez a körülmény azonban nem kisebbítheti a vár szerepét, legfeljebb arra mutat rá, hogy a kényelmes palota ellenére a tulajdonos nem mindig lakott itt.

41 Mint látni fogjuk, Bene később is az uradalom adminisztratív központja volt. A jószágok többsége a vár környékén feküdt. Gyöngyös és Halász a közelben volt. Árok már távolabb, a Gyöngyösvízen túl helyezkedett el. Nagyút és Zsadány a Tarnóca patak mentén található. Jenő a közelükben feküdt. Bene falu közvetlenül a vár alatt települt meg. Egyedül Pány volt távolabb, Abaúj megyében. Összesen tehát nyolc település, amely, ha a számokat nézzük, nem túl sok ahhcz, hogy egy várat eltartson. A települések némelyike bekerült az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékbe. Halász plébánosa 1333-ban 10 garast, a következő és az azt követő évben csak egyszer fizetett, mégpedig mind a két esztendőben 6-6 garast. Nagyút 1334-ben egy alkalommal ugyanennyit adott a tizedszedőknek. Zsadány úgyszintén. Az Abaúj megyei Pány papja 1333-ban 14 garast, a következő és az azt követő esztendőben azonban Halászhoz hasonlóan csak 6-6 garast tudott fizetni. Ezek a számok tulajdonképpen átlagosnak tekinthetők, hisz a jegyzékben ehhez hasonló összegekkel találkozunk. Kivételt képez Gyöngyös, ahol 50, 13 és 20 garasról maradt fenn adat. Gyöngyös már ekkor is a megye leggazdagabb települései közé tartozott. Összehasonlításul megjegyezhetjük, hogy amikor Kompolti Péter három fia 1325-ben felosztotta javait, a közösen hagyott oroszlánkői váron kívül 15 faluban voltak a jószágaik. Ezek a falvak kivétel nélkül Heves megyében feküdtek. A legnagyobb jövedelme a pápai tizedjegyzék befizetései szerint Roffnak és Viszneknek volt (1332: 31 garas, 40. DRASKÓCZY István 1984.109. 41. DL. 2013., DRASKÓCZY István 1984. 105-106., Vö. még 33. jegyzet.