Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében

1334:18 garas, 1335-ben egy alkalommal 12 garas, míg Visznek esetében 1333:20 garas, 1334-ben és 1335-ben egy alkalommal 4 illetve 12 garas). A többiek esetében 4-8 garas közötti értékeket találunk. Az oroszlánkői uradalomban tehát 2-3 település együttesen ért annyit, mint Benén Gyöngyös. Ez a körülmény önmagában is mutatja a városiasodó település súlyát a birtokkomplexumon belül. 1334-ben kiváltságokat kapott. Sajnos a számok további összehasonlítást nem tesznek lehetővé. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy - Gyöngyössel együtt is - a benei várhoz nem tartozott nagy uradalom.

41/a A helységek nem feküdtek messze a vártól. Pányt leszámítva, a legtávolabbi pontról sem kellett az oda-vissza útra egy napnál többet számítani. Igaz azonban, hogy a jobbágyok bizonyosan hamarabb keresték fel a forgalmas Gyöngyöst, mint a hegyek között fekvő Benét. 1334 után, amikor a nagy bortermelő település kiváltságot kapott, ahol hetipiacot tartottak, még többet járhattak ide. Az 1301. évben - mint mondottuk - három részre osztották az erősséget. Ez az állapot nem maradhatott fenn sokáig. 1301 után László örökös nélkül halt meg, fivérei - Dávid és Sámuel - pedig a közös birtoklási viszonyokat állították helyre.

42 A Csobánka-ág nem maradt sokáig birtokos itt. 1300-ban Lászlót - mert megtámadta a debreceni polgárokat - fej- és jószágvesztésre ítélték. Tudjuk, az ág Csák Máté híve volt. A trencséni oligarcha bukása után nehéz napok köszöntöttek rájuk. 1321-ben Dózsa nádor az 1300. évi ítélet végrehajtását kérte. Ekkor László javainak egyharmadát a nádor, kétharmadát pedig Larnpert országbíró kapta (ő adta ki a vagyonelkobzó határozatot ebben az évben). Sámuel képtelen volt ezeket kiváltani. Sőt! A következő évben hűtlennek nyilvánították őt, és Bene felét a nádor és az országbíró kapta. 1323-ban Csobánka fia Péter fia Pál javait (Visonta, Karácsond stb.) Kompolti Imre kapta adományba. A benei uradalomra Szécsényi Tamás vajda is szemet vetett. Nem tudjuk, mi lett Dózsa nádor és Larnpert országbíró itteni birtoklásának a sorsa. Kétségtelen azonban, hogy amikor 1327-ben I. Károly a vajdának adományozta ezeket a javakat, róluk nem emlékezett meg. Az oklevél a vagyonelkobzás indokaként Csobánka fia János gyermekeinek a hűtlenségét ecsetelte. A még élő Sámuel és Dávid nem akartak ebbe belenyugodni. 1338-ban úgy egyeztek meg Szécsényi Tamással, hogy Benéről, Gyöngyösről és Halászról lemondanak, amiért cserébe visszakapják a többi települést. Úgy látszik azonban az egyezségből nem lett semmi, mivel 1343-ban Sámuel ismét egykori birtokaiért pereskedett. 1346-ban a nádori ítélet a királyi ház kegyeltjének adott igazat, és ezzel a Csobánkák végleg kicsöppentek az uradalomból.

43 A várhoz tartozó helységek között több olyan is akadt, amelyeket hiába keresünk az új tulajdonos birtokai között. Pány 1332-ben az Apc nembeliek jószága volt. Az 1327-es adománylevél Benéről, Gyöngyösről, Halászról, Nagyútról és Zsadányról emlékezett meg. Az 1343-as perlevélből azonban tudjuk, hogy Sámuel Árkot, Jenőt és Lakot is visszakövetelte.

44 Szécsényi Tamás utódainak a kezén ezzel szemben csak Benét, Halászt, Gyöngyöst és Zsadányt találjuk. Jenő 1347-ben Jenőtelek néven a vajdáé. Aztán valószínűleg végleg elpusztult, s így magyarázhatjuk a forrásokból való eltűnését. A többi sorsáról azonban mit sem tudunk. A benei uradalmat még így csonkán is Gyöngyös a vajda családja szemében felértékelte. Ugyanakkor a Szécsényiek hevesi jószágai a XIV-XV. században más birtokokkal egyúttal gyarapodtak. A közeli Gyandát a XIV. században 41/a GYÓRFFY György 1963.

1. 127., III. 56-59. 42. DRASKÓCZY István 1984. 118. 43. DRASKÓCZY István 1984. 119. 44. GYÓRFFY György 1963.

1. 127., NAGY Imre-TASNÁDI NAGY Gyula 1878-1920. II. 280283., DL. 2013., Lakot a Kompoltíak kapták meg, s adományozták tovább familiáriusuknak: NAGY Imre-TASNÁDI NAGY Gyula 1878-1920. II. 322-323., DF. 266410.