Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében

részét foglalta el. Helyzetét egyértelműen a további régészeti kutatás tudná csak eldönteni. Nehezen értelmezhető az oklevélnek az a része is, amely szerint László birtokába jutott a kapu mögötti rész egész addig, ahol a kőfal véget ér. Jól tudjuk, hogy ezen a fertályon László szomszédja Dávid volt, aki a palota déli szárnyát is birtokolta. Sajnos az oklevél szerkesztője nem tartotta azt fontosnak, hogy pontosan megjelölje, hol ért véget a kőfal. Az bizonyos, hogy nem a palotánál, hisz a földesúri lakhelynek ez a része és a mellette lévő várterület Dávidé volt. Meglehet, hogy a fal a közös birtoklásban maradt kápolnába torkollott. Ebben az esetben ez az egyházi épület a palotaszárnyhoz illeszkedett, és része lett az erőd védelmi rendszerének. Az eddigi régészeti kutatás megfigyelései más megoldásra is lehetőséget adnak. A hegy meredek déli oldalán eddig alig akadtak kőfalnak a nyomára. így nem lehetetlen, hogy itt csak palánk biztosította az erősség védelmét. Az eddigi kutatás szerint ezen a szakaszon igen mély árok és sánc volt a középkorban. Ha feltevésünk igaz, akkor a kőfal csak egy darabon készült el, azután pedig a sáncrendszerben folytatódott. Ez a körülmény érthetővé teszi a második, fából ácsolt nagyméretű toronynak a funkcióját. Az építmény egyben dél felé vigyázta a várat. Az 1301. évi oklevélből és a régészeti kutatásokból egy négy (vagy öt) toronnyal ellátott vár képe bontakozik ki előttünk, ahol a földesúr lakhely céljára többhelyiséges palotát emeltetett. Az erődítményt a falakon kívül sáncrendszer védte. Az építési anyag változó volt. A palota, a falak kőből készültek, a sáncok földből. De természetesen nagy szerep jutott a fának is. A tornyokat (kivéve a palotánál lévőt), a toldaléképületeket ebből az anyagból ácsolhatták. A kőnek és a fának együttes alkalmazása később sem szokatlan. A várépítési engedélyekben például vagylagosan fordulnak elő.

38 A vár építésével egy időben alakulhatott ki Bene falu. Az egykori falut a szakirodalom a Kőporoslaposának nevezett részre helyezi. Teplomának a romjai a XVIII. században még láthatóak voltak. Az 1301-es osztálylevél szerint a település egy hosszú utcából állt, amit mocsár osztott ketté. A láptól felfelé mind a két oldala Sámuelé lett. Lefelé az egyik házsor Lászlónak, a másik pedig Dávidnak jutott. Mivel a település felosztásakor egyenlőségre törekedtek, ez a szakasz lehetett a nagyobb és a hosszabb. Itt az egyik oldal legalább akkora volt, mint a mocsáron túli rész egésze. Az oklevél sajnos nem tájékoztat bennünket a templom helyéről. A hallgatás érthető, hisz nem az egyházi épület szolgált az osztály kiindulópontjául. Benének kevés szántóföldje volt. Azok sem a falu közelében, hanem tőle távolabb, művelésre alkalmasabb helyen, a solymosi határ közelében terültek el. A szőlők helyéről sajnos semmit sem árul el az osztálylevél. Valószínűleg a határ déli részén, a Sár hegy oldalában feküdtek a szőlőskertek. A birtokosok számára fontos jövedelmi forrást jelentettek a vár alatt, a Bene patakon lévő malmok. Összesen 13 malomról intézkedtek a fivérek. A szőlőből származó jövedelem, az erdő, berek, cserjés közös maradt. A gyümölcsöskertet azonban felosztották. Okmányunk szerint ez a gyümölcsös a vár felett, illetve tőle nyugatra helyezkedett el. A nagyobbik rész az erősség feletti északi oldalon terült el, mert itt két testvér is részesült belőle. A kisebbik darab egésze ellenben Dávidnak jutott. A várhegy észak felé valóban ellaposodik, s alkalmas arra, hogy akár kert céljaira is használják. A nyugati oldal már meredekebb, de ide is lehet gyümölcsfákat telepíteni.

39 Mint már mondtuk, Bene várat nem sorolhatjuk azok közé az erősségek közé, amelyeket lakatlan és megközelíthetetlen helyen azért építettek fel, hogy tulajdonosának veszély esetén menedékül szolgáljanak. A palota révén alkalmas volt arra, hogy a földesurak állandóan itt lakjanak. így gondoskodni kellett arról, hogy az építtető és 38. KOPPÁNY Tibor 1974. 287., KOPPÁNY Tibor-SÁGI Károly. 1965. 10. 39. NAGY Imre-TASNÁDI NAGY Gyula 1878-1920.

1. 5., DRASKÓCZY István 1984.103. • 67