Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében

másik - középső - harmada, a nagy szoba fele s más épületek Lászlónak jutottak. Dávid a palota dél felé eső harmadát és a nagy szoba felét kapta meg. Az erősség keleti oldalán a kapu mögötti részt és falszakaszt Lászlónak juttatta az osztály. Sámuel az ettől nyugatra eső darabot kapta meg a vár közepén található fatorony felével. A fatorony másik fele és a déli palotarész melletti terület Dávid birtokába került. Az osztály a kápolnát és a kaput a testvérek közös tulajdonában hagyta meg.

35 A Várbércen néhány éve megkezdett ásatások már eddig is jelentős eredményeket hoztak. Világossá vált az erődítményt körülvevő kettős sáncrendszer nyomvonala. A sáncokon belül hosszú szakaszon előkerült az északi övezőfal maradványa és a délinek egy kisebb darabjn. Feltárták a nyugati oldalon fekvő többhelyiséges palota alapjait. Az ásató régész megállapította, hogy a palota északi része toronyként lett kialakítva. A keleti oldalon megtalálták a farkasvermet, s ennek alapján arra következtettek, hogy itt volt a várkapu. Az udvar közepén ciszternára bukkantak. Az ásatások során elszenesedett maradványok kerültek elő.

36 Az eddigi régészeti feltárás eredményei lehetővé teszik azt, hogy az 1301. évi oklevél adatait értelmezzük. Az osztozkodásból kitűnik, hogy a földesúri lakhely céljait szolgáló épület a nyugati oldalon, észak-déli irányban feküdt. Az északi rész Sámuelé, a középső Lászlóé, a déli pedig Dávidé lett. Az okmány nem említette, hogy a palota emeletes lett volna. A kérdés eldöntését a régészektől várhatjuk. Az épület közepét egy nagy terem foglalta el. Ez a helyiség akkora lehetett, hogy az osztály során két részre osztották. A palota északi oldalán az ásatás egy torony maradványait tárta fel. Az oklevél erről az objektumról nem tett említést, ellenben megtudjuk belőle, hogy itt északon három, fából készült torony volt található. Ezek az építmények azonban kisebbek lehettek, mint az a torony, ami a vár közepén állt, s amelyen két testvér osztozott. Valószínűleg az északi várfalhoz építették ezeket a tornyokat, hogy a kapuhoz vezető utat jobban tudják ellenőrizni. Meglepő azonban, hogy forrásunk hallgat a régészeti ásatások által feltárt kőtoronyról. Talán az osztály során a palota részének tekintették, de az is lehetséges, hogy a három építmény egyikét kereshetjük benne. A palotához különböző épületek, köztük egy ház is csatlakozott. Valószínűleg konyha és raktár céljait szolgálták. Semmiképpen sem gondolhatunk kőépítményekre. A fivérek nem elégedtek meg a palota és tartozékai felosztásával, hanem az erődítmény többi részét, így a várfalakat is elosztották egymás között. így például a kaputól nyugatra eső darab Sámuelé lett. Ezzel Sámuel a vár teljes északi szárnyát a magáénak mondhatta. László a palota közepe mellé a kapu mögötti területet kapta. Dávidnak ugyancsak a neki jutott palotaszárny mellett hasítottak ki egy darabot. A vár központi helyét foglalta el a nagy méretű fatorony. Nem azonosítható a kapuval. Noha méretei megengednék, ezt az építményt nem tekinthetjük az ún. öregtoronynak. Ezt a funkciót ugyanis a régészeti kutatások alapján a palotával egybeépített torony tölthette be. A fából készült hatalmas épület tulajdonképpen a vár bővítését jelentette.

37 Két objektumról nem tettünk említést. A kápolnáról és a kapuról van szó, amelyeket az osztozkodó testvérek közös birtoklásban hagytak. A kapu helyzetét a farkasverem egyértelműen meghatározza. Az oklevél alapján egyszerű szerkezet lehetett, s semmiképpen sem gondolhatunk bonyolult, jól megerősített nagy toronyépületre. Nem tudjuk, hol volt a kápolna. Talán a palotához csatlakozott, így a hegygerinc déli 35. NAGY Imre-TASNÁDI NAGY Gyula 1878-1920.

1. 4-5. Az oklevél vonatkozó szövegének magyar fordítása: Szabó József 1984. 131. 36. SZABÓ József 1984., illetve a szerző szíves baráti közlése. Más várakkal összevetve: FELD István 1987/1. 200. 37. FÜGEDI Erik 1977. 90. 66